Elementary évadzárás: 23-24. rész

Fináléhoz érkezett az Elementary első évadja, melyben végre lehullt a lepel Moriarty-ról is... Dupla résszel búcsúzott az első évad, így a 23 és 24. rész egy történetből áll. Ott folytatták, ahol a 22. részben abbahagyták. Holmes és Watson tehát egy rábukkan Irene Adler-re, akiről egészen eddig azt hittük, hogy meghalt. Mostmár tudjuk, hogy Irene él, elmondja, hogy elrabolták, és lelkileg kínozták. Egy bizonyos Mr. Stapleton-ról beszél, aki fogva tartotta, ám ez a férfi nyilván nem is létezett. Érdekes egyébként, hogy megint olyan nevet vettek elő, ami szerepelt eredeti Sherlock történetben, pontosan A sátán kutyájában. Biztos azt hiszik, hogy ezzel nagyot nőnek az igazi Sherlock rajongók szemében, ha néha bedobnak egy ismert nevet...
Szóval Sherlock a lakásába viszi Irene-t, és közben megismerhetjük közös múltjukat is: hogy ismerkedtek meg Londonban, hogy kerültek egymáshoz (és mennyire) közelebb, s hogyan tűnt el a nő Sherlock életéből.
Közben lelepleznek egy testvérpárost. Egyikükről kiderül, hogy járt Sherlock házában azért, hogy Irene-t megfélemlítse. Épp ezért Sherlock messzire el akarja vinni a nőt. Miközben ezt tervezgetik, Sherlock rájön a nagy titokra, amit a készítők nyilván batár nagy fordulatnak terveztek. Irene Adler nem más, mint maga Moriarty... Nekem ez a megoldás inkább röhejes, mint "aztahűha", bár nyilván sokan lesznek akiknek épp ennyire tetszeni fog. Innen aztán még inkább katyvaszosba megy át az egész történet. Bekerül a képbe egy görög hajótulajdonos, akinek a lányát elrabolták, nem mellesleg védett állatokat csempész, mert kényszerítik rá. A görögöt egyébként Arnold Vosloo alakítja, aki talán a legnagyobb és legjobb meglepetése és eseménye volt a dupla résznek. Egy férfi megölésére kényszerítik, cserébe elengedik a lányát. A férfi megölésével Irene/Moriarty ki akarja használni Görögország és Macedónia harcát, illetve azzal akar egy millió dénárt kaszálni, hogy Macedónia mégsem csatlakozhat az EU-hoz. Az egésznek nem is láttam értelmét... Lényeg, hogy a görög gyilkol, a lánya abban a pillanatban felhívja és elmondja, hogy kiszabadult, aztán a görög int a mögötte lévő bérgyilkosnak, hogy mostmár őt is ki lehet nyírni. Halott halott hátán, Irene/Moriarty pedig bezsebelte a pénzt. Ennek "örömére" Sherlock belövi magát, aztán Irene meglátogatja a kórházban, hogy csapjanak pár percnyi semmitmondó beszélgetést, aminek olyannyira nincs értelme, hogy nem is lehet elmondani, miről szólt a diskurzus. Nyilván az egész arra ment ki, hogy Irene rájöjjön, valójában Sherlock nem is lőtte be magát, sőt, ő maga vereséget szenvedett.
Zárásként kaptunk még egy röhejes záró jelenetet Sherlock és Watson között. Sherlock a háztetőn épp kitenyésztett egy új méh fajt, amit Watsonról nevezett el. Premier plánban láthattuk, ahogy a "bébiméh" kibújik, aztán Sherlock közölte, hogy nemsokára többen is jönnek. Ihaj, de jó, Watson leült mellé, hogy együtt nézzék a nagy eseményt. Nos, négy hónapig most együtt örvendezhetnek a méheknek, mert azt kell mondjam, hála, hogy négy Elementary mentes hónap következik...

Szeptemberben jön a folytatás. A második évad állítólag Londonban indul majd. Persze, kíváncsi leszek, mit találnak ki, de ismerve a teljes első évadot, nem hiszem hogy a minőség sokat fog javulni, sőt... Egy limonádé sorozatnak elmegy, arra jó, hogy mindenki elaludjon rajta, aztán a bekapcsolva hagyott tévékészülékek hozzák a nézettséget. Amúgy a Sherlock Holmes név és mítosz megcsúfolása az egész, és szánalmas erőlködés, hogy két jól ismert névvel hogy lehet eladni a semmibe csomagolt nagy semmit.

Irene Adlert Natalie Dormer játszotta. Mivel egy Agatha Christie adaptáción kívül semmiben nem láttam, így nem tudom más szerepekkel összehasonítani Irene-alakítását. Nem volt rossz, de átlagos nőnél nem több - legalábbis női szemmel. Semmi olyat nem láttam benne, amitől ő lenne "A Nő". Vosloo miatt jó indulattal azt mondom, hogy 10/3-al zárult az évad.

Elementary 20-21-22. rész

A 20. résszel az Elementary elérkezett ahhoz, hogy egy eredeti Conan Doyle történetet dolgozzon fel, ami nem más, A zsarolók királya (The Adventure of Charles Augustus Milvertone). A Jeremy Brett sorozat is feldolgozta ez a novellát A mesterzsaroló címmel. Charles Augustus Milvertone Sherlock egyik legádázabb ellensége. No azért nem annyira, mint Moriarty professzor, de mindenképpen a nevezetes ellenfelei között tartjuk számon. Épp ezért voltam különösen kíváncsi, hogy a számomra nem éppen kedves Elementary sorozat miként nyúl ehhez a karakterhez és a történethez. Picit sajnos csalódtam. Sok eredetit, ötleteset ezúttal sem tudtak mutatni.

A rész elején egy olyan férfi bízza meg Sherlockot, akinek pár éve a lánya idősebbnek hazudta magát azért, hogy bejuthasson egy szórakozóhelyre, aminek az lett a vége, hogy felszedte valaki, aki szépen meg is erőszakolta. Nagy nehezen a lány túljutott a dolgon, csakhogy az apa egy zsaroló levelet kapott, ami mellett egy DVD is volt a lány "légyottjáról" azzal, hogy ha apuci nem fizet, akkor a videó felkerül a netre. Az apa persze mindent megtesz azért, hogy a lányának lehetőleg ne jusson újra eszébe a történet, főleg hogy ne a neten lássa viszont. Így fizet... egyszer, aztán még egyszer, ám a harmadik zsaroló e-mail után Sherlockhoz fordul. Érdekes módon nemhogy nem volt nehéz lenyomozni Milvertone nevét és címét, de egy pillanat alatt már a háza előtt álltak, a következő pillanatban pedig Sherlock már bent volt a zsaroló házában, aki ugyan nemsokára hazaért, és jött is egy gyilkos, aki kinyírta, Sherlock pedig ezt szépen végignézte. Ennyit Milvertone karakteréről... A nagy zsarolót pillanatok alatt megtalálták és még csak megszólalni se hagyták a 43 percben. Nem is tudom, hogy ez inkább szánalmas, vagy röhejes...

Kiderül persze, hogy Milvertone egy csomó mindenkit zsarolt, és van társa is, aki tovább tudja folytatni a zsarolásokat, ha vele valami történik. Közben megtudjuk, hogy van még két hasonlóan megerőszakolt lány, akikről van videó. Még egy lány apja kapott zsaroló levelet és DVD-t, és kiderül, hogy ez a fickó ölte meg Milvertone-t. Gregson kapitány mondja is, hogy nem helyesli, de megérti... Közben Sherlock keresi Milvertone társát, aztán az utolsó öt percben rájön, hogy ez bizony nem más, mint a gyilkos, akinek valójában mostohalánya volt a megerőszakolt lány, és nyilván nem csak 10% részesedést akart a "bevételekből", hanem többet. Tehát máris változott a dolog, neki sitt a következő pár évtizedre, és felgöngyölítve a zsaroló ügye.

Fájdalmas, szánalmas, nevetséges kis erőlködés volt ez a rész egy eredeti novella feldolgozására. Inkább ne tették volna... Jó indulattal is 10/2.


A 21. rész sem hozott sok kellemes meglepetést...
Ebben az epizódban visszatértünk a Moriarty szálhoz. Felbukkant Sebastian Moran, aki börtönben ül, és Sherlock segítségét kéri. Közben rejtélyes halálesetek történnek, amik elvileg balesetnek tűnnek, de persze nem azok. Egyszer lezuhanó klíma berendezés öl, másszor pedig méhek. Az számomra nem derült ki, hogy az illető áldozatoknak miért kellett meghalni, de talán erre majd még visszatérnek, vagy talán csak ezt tudták arra kitalálni, hogy visszahozzák ezt a szálat. Eljutottak pár emberkéhez, akikről azt hihettük, hogy Moriarty-hoz van szerencsénk, de természetesen nem. Ők mind-mind csak az emberei voltak, akik végrehajtották, amit mondott neki. A rész aztán azzal zárult, hogy maga Moriarty küldött Sherlocknak sms-t azzal, hogy ideje lenne egy kis csevejnek. Ez se jobb 10/2-nél.



A 22. részben pedig - mily meglepő - ismét Moriarty akciózott, no persze még mindig nem láthattuk... Telefonon értekezett csak Holmes-al, rögtön feladatot, megbízást adott neki: derítsen fel egy gyilkosságot, amiben a rendőrségnek nem sikerült eredményt elérnie. Egy biztonsági cég egyik alkalmazottját ölték meg, így a cég vezérét és feleségét hallgatta ki Sherlock és Watson. Kiderül, hogy a férfi húgát 22 éve megölték, és látta a gyilkost. Hamarosan kiderül, hogy a gyilkos ez a bizonyos halott férfi volt, aztán Sherlocknak nem sokban áll összerakni, hogy a gyilkos a cég vezére volt, aki be is megy a rendőrségre bevallani a tettét. A nyomozgatások közepette Sherlock rájön, hogy a férfi és mostani felesége már akkor találkozgattak, amikor még élt a férfi húga, és hogy nem is a cégvezér, hanem az asszony látta a gyilkost, és ismerte fel később, és hogy a férj lelki békére leljen, valóban megölte a pasast. Miután lezárt a nyomozás, Moriarty megint hívta Sherlockot és megadott neki egy címet, hogy hova menjen. Watsonnak azt kamuzta, hogy hazafelé tart, de persze a megadott címre ment, ahol milyen meglepő, felbukkant Watson, merthogy klónozta azt a mobilt, amin Moriarty szokta hívogatni Sherlockot. Így aztán együtt mentek be a házba, pár percig nézelődtek, ténferegtek, aztán kiértek egy erkély, vagy terasz szerűségre, ahol egy nagy halom festmény volt állványokon, majd megláttak egy szőke nőt, aki háttal ült nekik. Sherlock csak annyit nyögött ki, hogy Irene, majd a nő megfordult, és már kaptuk is a stáblistát, gondolom azzal a célzattal, hogy alig várjuk a következő részt, illetve az évad utolsó két részét. Hogy milyen befejezést kap ez az egész Irene és Moriarty cécó, hamarosan megtudjuk. Az eddigieket ismerve, inkább nem számítok jóra. A gagyi, unalmas, semmitmondó szintet 10/2-vel ez a rész is hozta.

Elementary - 19. rész

Az Elementary 19. része talán annyiban volt érdekes, hogy képbe került Ms. Hudson. Maga a történet és a nyomozás sajnos megint nem volt egy nagy eresztés. Egy banda egy építész irodába tör be, ahonnan tervrajzokat lopnak el. Emlékeztet a téma az Ellopott tervrajz-ra, de messze nem olyan igényes és érdekes...
A tervrajzok ellopását pár okostelefon ellopásával akarják álcázni, amiket egy csavargó elé dobnak oda szó szerint, aki persze rögtön árusítani kezdi a kütyüket. Így Sherlockék elsőre árnyékra vetődnek, de aztán megtalálják a banda női tagját, aki megsebesült, és akit őrizetbe vettek, aztán elvezette őket az igazi tettesekhez.

Ms. Hudson mint régi ismerős bukkan fel Sherlock lakásában. Éppen összeveszett a pasijával, és pár napra szállást keresett. Aztán megjelent a fickó is, először ugyan kibékültek, de aztán mégis úgy döntöttek, hogy nem megy együtt a dolog. Mire Sherlock és Watson hazaér a nyomozásból, Ms. Hudson csodás rendet varázsol a lakásban, Sherlock könyveit pedig tudományossági fokozat szerint pakolja sorba. Valószínű állandó szereplő lesz majd belőle, hiszen most abban maradtak, hogy hetente egyszer rendet csinál a lakásban.

Ami még pozitívum volt a részben, a szép téli idő. De ez is kevés, így csak 10/3-at ér az egész.

Elementary - 18. rész

A 18. rész epizódja fél évvel előbb kezdődik: a metróállomáson áll egy nő, amikor egy ismeretlen férfi odalép hozzá, egy virágcsokrot ad neki, majd elmegy onnan. Fél perc múlva már azt látjuk, ahogy a nőt valaki az éppen érkező metró elé löki.
Egy váltással aztán máris a mában vagyunk. Watson tanulja "új szakmáját", hiszen már nem mentora Sherlocknak, hanem társa, és így nem árt megtanulnia néhány hasznos dolgot. Most éppen az autó elkötéssel próbálkozik, ami már egész jól megy neki, legalábbis Sherlock szponzora szerint dícséretes, hogy már hat másodperc alatt fel tud törni egy autót. Eközben aztán hívást kap Sherlocktól. Egy ügyvédi irodába mennek, ahol nem magának az ügyvédnek, hanem kolléganőjének van szüksége Sherlock segítségére. A nő húga ugyanis hat hónapja eltűnt, és azóta semmi hír nincs róla. Hagyott egy videót a férjének, amiben elmondja, hogy elhagyja őt, és utal a virágos metrós nőre is, az döbbentette rá, hogy nem élhet egy életen át azzal, akit már nem szeret. A segítséget kérő nő elmeséli Sherlockéknak, hogy volt a húgának egy ládája, ami akkor tűnt el, amikor a nő, és gyanítja, hogy a férj volt a gyilkos, és abban a ládában szabadult meg az asszonytól. Már csak azért is, mert az asszony másfél éve már elhagyta a férfit, de akkor pár nap alatt előkerült, és visszaköltözött férjéhez. Sherlock arra kéri Watsont, hogy egyedül nyomozzon, mondván ez úgyis neki való ügy, legyen ez az első esete. Közben Sherlock a hat hónappal ezelőtti metrós gyilkosságot kezdi nyomozni, merthogy ott a gyilkost azóta sem találták meg.

Watson kikérdezi a férjet, de nem lesz okosabb, viszont ösztöne azt súgja, hogy a férfi a gyilkos. Így aztán nyomába is ered, és hamar megtalálja egy raktárépületnél a férfit, miközben épp a kérdéses ládát pakolja be a kocsijába. Naná hogy Watson feltöri a kocsit, de lebukik, mielőtt a ládát kinyithatná. Ott terem a raktár biztonsági őre, a férj és közben a rendőrség is befut. Számomra nem volt kérdés, hogy a láda üres lesz... Watson a sitten, Sherlock leteszi érte az óvadékot. Watson pedig továbbra is a férjre gyanakszik. Mivel ellőtték, hogy a férfi ártatlan (legalábbis az üres láda miatt), és nagyon más embert se hoztak be a történetbe, nem volt kérdéses, hogy tényleg a férj lesz a tettes. Lehetett volna még a testvér is, de őt ehhez keveset szerepeltették, és ugye jól tudjuk, hogy mindig a házastárs a legesélyesebb gyilkos :)

Hamarosan a két nyomozás szálai összeérnek: a metrós gyilkos kabátján találnak egy feliratot, ami alapján tudnak nyomozni, aztán Watson meglát pár fotót, amin az eltűnt nő ezt a kabátot viseli. Kiderül, hogy a férjnek volt egy ilyen kabátja. Így hát ismét beviszik a fickót kihallgatásra, és itt már tálalják is neki a valóságot, miszerint a videó másfél évvel ezelőtt készült. A virágos metrós nő, akire a feleség hivatkozik, nem a fél évvel ezelőtti, hanem egy 18 hónappal korábbi, aminek a részleteit már nyomtatott formában mutatják is a férjnek. Hogy a videó újabbnak hasson, így a férfi kénytelen volt maga produkálni egy virágos metrós nős esetet, tehát az a bizonyos gyilkosság csak alibinek kellett, illetve az időpont igazolására. Ott végülis mindegy volt, hogy kit ölt meg a férfi, a lényeg a virágos nőn volt, bárki is lehetett volna az. A netes tárhelyeket is eddigre ellenőrizte a rendőrség, és elmondták a férjnek, lenyomozták, hogy a videó bizony nem hat, hanem 18 hónappal ezelőtt készült.

A történet valójában csavaros, és egész jól megoldották a két szálat, a két virágos nős esetet. Mondjuk maga a gyilkosság indítéka nem volt valami nagy eresztés. Szimplán annyi, hogy el akarta hagyni a nő a férjet. Ezért még nem feltétlenül gyilkol egy ember, főleg nem ilyen kacifántos módon. Jobb lett volna, ha kiderül még valami rejtegetnivaló, ami ütősebbé és hihetőbbé teszi az egészet. Mindenesetre ennél ezerszer rosszabb Elementary részeket is láttunk már, úgyhogy most a 10/6-ot megérdemli.

A folytatásban már egész biztos, hogy detektívkedni fog Watson is, hiszen a záró képsorokban a közösségi profil oldalán frissítette munkáját, miszerint ő már bizony tanácsadó detektív, s mindezt egy önelégült mosollyal nyugtázta is...

Elementary - 17. rész

Tizenhetedszerre is egy borzasztó érdektelen, kutyulmányos, sokszor követhetetlen történettel jelentkezett a New York-ba áthelyezett Sherlock és Watson páros, azaz az Elementary sorozat...

Az utcán sétáló nyomozópárost, azaz inkább Holmes-t egy sofőr szólítja le, és ülteti be egy autóba, ahol menet közben egy bizonyos Gerald Lydon nevű pasas fel akarja bérelni Sherlockot egy kis nyomozásra. Lydon elmeséli, hogy egy CAA névre hallgató nagyon ritka betegségben szenved, ami elvileg örökletes, viszont az ő családjában nem fordult elő ilyen betegség. A kezdeti tüneteket a végzetes halállal záródnak, s ezt megelőzendő kéri Sherlock segítségét, amit azonban ő visszautasít. Legközelebb akkor találkoznak Lydonnal, amikor a rendőrségen dekkol gyilkosság vádjával, ugyanis a sofőrt holtan találják. A férfi két fia azonnal bizonygatja apjuk ártatlanságát. Aztán közben egy kutató laboratóriumban találjuk magunkat, ahol egy genetikus nőci éppen a bizonyos CAA kapcsán nyomozgat, persze csak úgy saját szakállára. Nem meglepő, hogy néhány perccel később már őt láthatjuk vérbe fagyva. Sherlock persze a genetikában is profi, ha pedig valami mégsem menne neki, nem ügy, mert videókonferencián a világ legnagyobb genetikusait hívja össze és tárgyal velük, sőt ha olyanja van, csak egy gombnyomással meg is szakítja a hívást. Oké, hogy Sherlock Holmes keze mindenhova elér, és mindenféle körökben vannak ismerősei, de azért tuskón nem bánik velük... Na mindegy...

Hamarosan kiderül, hogy a tudós nőt a vőlegénye ölte meg, pusztán féltékenységből. A fickó biztos benne, hogy menyasszonya megcsalta őt, és még egy nevet is, amit elárul Sherlocknak, aki azonban rájön, hogy ez nem egy létező ember neve, hanem két vezetéknév, méghozzá olyan gazdag emberek neve, akiket valami miatt meg akarnak ölni, ráadásul pont ezzel a betegséggel. Tehát valaki ezzel a kórral megmérgez gazdag embereket. Még egy kis kutakodás, aztán már a labor vezetője ül a rendőrséggel szemben, akiről kiderül, hogy bizony nála is él ez a betegség, ráadásul ő tényleg örökölte. Amikor megtudta, hogy a családjában ez előfordult, elhatározta, hogy próbálja megelőzni, genetikus lett, és így tesztelte.

Nekem ez a rész nagyon is nesze semmi fogd meg jól volt. A mellék szál, ami egy tisztítóban játszódott is tökéletesen értelmetlen és fölösleges volt. Watson nem győzött Sherlock pulóvereivel oda-vissza járni a tisztítóba, míg rá nem jött, hogy ez valójában pénzmosoda. Azon kívül semmi értelme nem volt, hogy a felfedezés révén Sherlock már nyomozóként tekint Watsonra. Nem tudom, a következő néhány epizódban milyen erőltetett, agyon-vissza csavart, értelmetlen történetre számíthatunk, de így a finis felé bízom benne, hogy összekapják magukat a készítők, és végre kapunk pár igazán jó és említésre méltó sztorit is.

A 17. részben egyetlen jó momentum volt: amikor a rész elején a sofőr leszólította Sherlockékat, azt mondta, hogy Sherlock nevét egy bizonyos Mr. Musgrave adta meg Londonból. Kár, hogy a cím és főszereplők neve ellenére csak ez a fél mondatnyi Sherlockos utalás volt a közel 45 perc alatt. Jó indulattal 10/2.

Elementary - 15. és 16. rész

A szokásos "egynek elmegy" stílusban csordogál tovább Sherlock Holmes és a női Watson doktor New Yokr-ba áthelyezett története. A két utóbbi részt egymás után néztem meg, és mivel egyik rész sem volt kiemelkedő, és több mint az előzőek, nem is látom értelmét külön írni róluk.

A 15. részben felbukkant egy bizonyos Rhys, aki Sherlock régi barátja, azaz egész pontosan a drogdílere volt, de ennél azért komolyabb a kapcsolatuk. Na nem kell rosszra gondolni, tényleg szó szerinti barátságról van szó. Rhyes lányát elrabolták, ezért bukkant fel Sherlocknál és kérte a segítségét. Nyilván nem meglepő, hogy a rész jól zárult, megtalálták a lányt, s bár Rhys-t meglőtték, de természetesen életben maradt, és egy meghatónak szárt kórházi jelenettel zárult a rész, amikoris apa és lánya összeborult. A nyomozás közben Rhyes próbálta Sherlockot visszaszoktatni a kábítószerre, de Sherlock ellenállt a kísértésnek. A rész egyetlen pozitívuma az volt, hogy Rhys szerepét John Hannah alakította, akit már régóta bírok, és számomra ez a kis vendégszerepe a teljes sorozatot feldobta. Ráadásul ebben a részben a szokásosnál kevesebbet szerepelt Aidan Quinn, aki egyébként szerintem a legjobb és leghitelesebb karakter, így engem bőven kárpótoltak :) John Hannah miatt érdemel a rész 10/6-ot, egyébként 2-3 ponttal kevesebbet kapna :)

A 16. részben Bell nyomozó köré építettek fel egy történetet. A rész elején autókázás közben meglőtték, aztán előkerült a tesója, akinek bőven van vaj a füle mögött, aztán akit később szintén meglőnek. Nagy hirtelen előtérbe került egy mezei nyomozónő is, akiről Sherlock kapásból megállapította, hogy Bell és a nő között intim viszony van, így nekem egyáltalán nem volt meglepő, hogy a nő áll majd a lövöldözések miatt - és valóban így történt. Nagyon gyenge rész volt, elég gyatrán dolgozták ki a történetet, maradandó nyomot nem hagyott bennem, így jó esetben is 10/4-et adok rá.

Elementary - 14. rész

A borzasztó gyenge 13. rész után egy ütősebb történettel rukkolt ki 14-jére az Elementary készítő gárdája. A ritka jó rész oka talán az is volt, hogy a Super Bowl-t a sorozat aktuális részével vezették fel, tehát sok új nézőre is számítottak, akiknek nyilván nem mindegy, hogy mit nyomnak el a torkán, legalábbis akkor, ha a továbbiakban a megszokottnál nagyobb nézettséget szeretnének elérni.

A 14. rész középpontjában egy sorozatgyilkos állt, akit a börtönből azért szállítottak a kórházba, hogy a nővérének vesedonora lehessen. A műtét persze nem jött létre, mert a sorozatgyilkos hamar, gyorsan kiszabadult a bilincsekből, s mikor az orvosok már azt hitték, hogy sikeres volt az altatás, pillanatok alatt mindenkit lekaszabolt egy szikével és el is menekült.

Megkezdődött a hajtóvadászat, ám itt nem volt elég Gregson kapitány new yorki csapata és Sherlock. Bekapcsolódott a nyomozásba az FBI, és az a profilozó nő, aki annak idején elfogta a sorozatgyilkost, nem mellesleg kiderül, hogy Londonból ismeri Holmes-t és volt egy kis afférjuk is.
Azután, hogy a gyilkost annak idején elkapta a nő, a férfiról egy könyvet is írt. Csakhamar kiderül, hogy a könyvben említett bizonyos források nem valósak, egy csomó mindent ő talált ki, és lefizetett egy szomszédot azért, hogy magáénak ismerje el a beszámolót. A sorozatgyilkos apját azzal vádolta a könyvben, hogy bántalmazta a fiát, aminek hatására az apa felakasztotta magát, az anya pedig csakhamar férje után halt. Nem meglepő tehát, hogy sorozatgyilkosunk kiakadt...

Hamarosan az is kiderült, hogy valójában a nővére nem volt vesebeteg, pontosabban azzal, hogy különféle mérgeket ivott, ő maga idézte elő a vesebetegséget csak azért, hogy kórházba kerülhessen, donorra legyen szüksége, és kijöhessen a testvére a börtönből. Amikor a profilozó meglátogatja, egy ollóval böki le, és utána természetesen beismerte a bűnösségét. A rész végére kétséges maradt a profilozó élete, csak annyit tudtunk meg, hogy nem halt meg, de állapota kérdéses.

Az ügy összességében nem volt túl nagy eresztés, csak talán picit fordulatosabb, vagy legalábbis a szokásosnál másabb.

Amit mellékszálként behoztak, az teljesen felesleges volt, azazhogy Watsont kilakoltatták, mert bérlője pornófilmet forgatott a lakásban. Ennek semmi értelmét nem láttam, és unalmas volt ezerszer végighallgatni, hogy képtelen lesz ebben a lakásban tovább élni (főleg hogy mióta Sherlock az "ügye", azóta gyakorlatilag az ő lakásában dekkol Watson is), és hogy képtelen lesz használni azt a kanapét és mindenféle berendezést, amin "forgattak". Persze valahol ez érthető, még akkor is, ha nem szórták tele életveszélyes fertőzéssel és bacilussal az amúgy sem használt lakást. Mondjuk eleve nem értem, mit gondolt Watson, hogy a bérlő mire is fog egy kanapét használni. Jó, hogy nem pornófilm forgatás, de nyilván akkor sem csak alvásra :P Szóval ez az erőltetett prűdség és unalomig ismételt két-három mondatot totál felesleges volt, inkább a sorozatgyilkosos sztorinak és karaktereknek adtak volna egy kis időt a fölösleges időkitöltés helyett.

Mindenesetre ez a rész az aránylag jobbak és követhetőbbek közé tartozik, de még így sem az év sorozat epizódja. Egy fél fokkal jobb mint közepes, így jó indulattal a 10/6-ot megérdemli.

Elementary - 13. rész

A 13. résszel az Elementary visszasüppedt a totális érdektelenségbe, unalomba, követhetetlen kavarcba, és ismét egy borzasztóan semmitmondó, unalmas részt sikerült készíteni az alkotóknak. Ami végülis nem lenne baj, ha mondjuk egy évadon belül egyszer, maximum kétszer fordulna elő, de sajnos inkább több a könnyen felejthető, vacak rész, mint a kiemelkedően jó és ütős, vagy legalább az "elmegy" kategória.

Ebben a részben Sherlock egy összeesküvés elméleteket gyártó csoport után nyomoz, amikor az oldaluk egyik üzemeltetőjét holtan találják. A látszat öngyilkosságra utal, de a fickót természetesen megölték. Kiderül, hogy létezett egy 2009-es Vörös Csapat nevű szervezet, amelyet a hadsereg megfigyelt, és van valamilyen bizonyos titkuk, ami miatt most úgy néz ki, hogy a csapat összes még életben lévő tagja veszélyben van. Össze is hívják őket a rendőrségre, ám egyikük sem mond semmit, csak a női tag hagy egy szalvétára firkált jegyzetet azzal, hogy kit kell a rendőrségnek keresni.

Mindeközben Holmes ráadásul jogtalanul nyomoz, illetve tartózkodik a rendőrségen, mivel Gregson kapitány felfüggesztette, amiért az előző részben Sherlock megölni készült Sebastian Moran-t.

Hosszas és értelmetlen kavarások után Holmes segítségével természetesen megtalálják a gyilkost. Sajnos nem igazán derült ki a rész végére semmi, totálisan káosz tehát, hogy ez a Vörös Csapat mit tett, vagy nem tett és hogy a gyilkos milyen szándék vezérelte. A Vörös Csapat név gondolom a klasszikus, Vörös kör című novellára hajaz - meglehetősen gyengén, kár volt!

A rész végén egy csehóban Holmes és Gregson kapitány aztán - mint az várható is volt - megdumálják, hogy a kapitány visszaveszi Holmes-t a rendőrségre, de ettől függetlenül nem bízik benne, aztán behúzott neki egyet. Kb. ennyi volt az egész részben az egyetlen értékelhető jelent. Ezt a maflást a sorozat összes készítőjének szívesen kiosztanám ezért a fullgagyi és időpocsékolós részért! 10/2 (a 2 pont csakis Aidan Quinn-nek jár!)

Elementary - 12. rész

Léptünk egy nagyot az Elementary című sorozatban. Egyrészt megjelent M, azaz Moriarty karaktere, és valami újat megtudtunk Sherlock és Irene Adler kapcsolatáról. Ilyen téren tehát lehet, hogy jelentős volt ez a rész, és nyilván lesz a szálnak folytatása, s talán számíthatunk pár meglepő fordulatra, ha egyáltalán a vérbeli Sherlock rajongóknak a sorozat készítői tudnak még meglepetéssel és főleg nem várt fordulattal kedveskedni és szolgálni.

A nyitó képsorokban egy férfit láttunk, aki egy három lábú szerkezetet állított fel, majd arra összekötözött áldozatát fejjel lefelé fellógatta. Aztán már Sherlock lakásában voltunk, aki éppen a méheit tanulmányozta és közölte a mögötte osonkodó Watsonnal, hogy elmegy a nő - hiszen véget ér Watson munkája Sherlock mellett - akkor a szobája nagy valószínűséggel egy méhkaptárrá válik majd.

Aztán ismét a nyitó helyszínen voltunk, ahol Gregson kapitány vezetésével már helyszínelt a rendőrség és ahol természetesen megjelent Holmes is, Watson kíséretében. Holttestet nem találtak, de vagy öt liternyi vér a földön volt, és csak sejtették, hogy ki lehet az áldozat. DNS mintát vettek mind a vérből, mind az áldozat fésűjéből. Sherlock közben észrevette a földön lévő karcolás nyomokat amiből megállapította, hogy halt meg és hogy vérzett el az áldozat. De nem csak ez volt az érdekes, hanem az, hogy Londonban már nyomozott egy ilyen gyilkos után... Ennek a gyilkosnak 36 áldozata volt. Nem válogatta meg, hogy kiket öl meg ezzel a módszerrel. Volt közöttük nő és férfi, a kor sem számított. Legidősebb áldozata 80 éves, legfiatalabb pedig 12 éves volt.

Sherlockot hamarosan meglepetés éri: ugyanis lakásában egy üzenetet kap a titokzatos M-től, ami egy különféle betűkből összeollózott lap. A gyilkos tehát bent járt a lakásában annak ellenére, hogy rendőrök vigyázták a házat. Gregson kapitány ugyanis úgy gondolta, hogy ha M is felbukkant New York-ban, akkor nem kizárt, hogy egyenesen Sherlock után jött. M természetesen a hátsó ajtón jutott be a lakásba. Holmes közölte, hogy nem fél, és nem kér őrizetet a ház elé. Aztán amikor Watson nincs a nyomában, akkor levesz egy könyvet a polcról, abból kivesz egy kis kamerát, csatlakoztatja a számítógéphez, visszanézi, ahogy bejött a férfi lakásba és ki is nyomtatja a képet.

A nyomtatott kép nemsokára egy "társánál" bukkan fel, aki megmutatja Watsonnak, majd Watson ez alapján megtalálja a kamerát, sőt, több másikat is. Itt felbukkan a Baker Street-i utcagyerekek karaktere, ha kicsit bújtatva is. Az eredeti novellákban ugyanis néhányszor besegített Holmes-nak egy csapatnyi utcakölyök, akik némi fizetség ellenében hajlandók voltak kutakodni az utcán, és jelentettek Holmes-nak. Ez a bizonyos társ hasonló szerepet töltött be itt a filmben. Sherlock ugyanis M után küldte őt. Mivel M nemrég érkezett Londonból, ezért logikus, hogy szállodában lakik. Ottjárta után Sherlock megérezte az illatait, s az alapján, hogy melyik szállodában milyen szappant és sampont adnak a vendégeknek, M nyomába tudta küldeni társát, aki hamar meg is találta a férfit és beszélt is vele az utcán, miközben eljátszotta, hogy holmi nem éppen legális dolgokat szeretne neki lepasszolni. Ezt jelentve érkezett Sherlock lakására, ahol épp csak Watson volt otthon. Így a férfi megfigyelte, hogy ki M újabb áldozata, így aztán nem volt nehéz Sherlocknak egy ártatlan nő lakásában megjelenni pont azután, hogy M elkapta a nőt. A nő megmenekült, hívta a rendőröket, akik a kórházban kérdezték ki. Bár addigra a nő lakásából Sherlock és M is eltűnt, Watson azonban tudta, hogy van Sherlock apjának egy felújítás alatt lévő háza, ott kell keresni a két férfit.

Eddig Sherlock megvallotta Watsonnak, hogy másfél éve halt meg szerelme, Irene Adler, akit M ölt meg ezzel a kegyetlen módszerrel. Azelőtt is használt kábítószert, de csak azért, hogy egyes eseteknél élénkítse agyát, azonban a nő halála után függő lett. S természetesen a gyilkoson bosszút akar állni.

Sherlock el is kapja M-et, akit kikötöz. A férfi elmondja, hogy ő nem az, akinek Sherlock gondolja. Ő "csak" egy bérgyilkos, és azt csinálja, amit megbízója mond neki, pontosabban a telefonjára kódolt üzenetben küld, merthogy soha nem látta még a megbízót. A férfi be is mutatkozik: őt Sebastian Moran-nak hívják, nem Moriarty-nak, aki egyébként a megbízó. Sherlock bár megszúrja a férfit, de nem halálosan, semmilyen fontos szervet nem ér a szúrás. Moran kórházba kerül, Watson sejti, hogy direkt "jó" helyre szúrt Sherlock, aztán próbálja elérni Sherlock apját, aki nem veszi fel a telefont, csak üzentet tud neki hagyni, miszerint szeretne még a fia mellett maradni. Egy válasz-üzenetet kap, miszerint teljesítette a dolgát, nincs igény a további szolgálataira és hamarosan érkezik a fizetsége. Amikor Sherlock megkérdezi, hogy mi az, akkor azt mondja Watson, hogy akart beszélni a férfi apjával, hogy a történtek miatt hadd maradjon még Sherlock mellett, és most üzent vissza az apa, hogy rendben van (tehát hazudott Watson Sherlocknak). Sherlock csak bólintott. Nekem már régóta van olyan gyanúm, hogy nincs is Sherlocknak apja, vagyishogy az apa nevében maga Sherlock tartja a kapcsolatot a nővel. Végülis nem találkozott az apával egyszer sem Watson, tehát nem leszek meglepve, ha kiderül, hogy apja nevében Sherlock intézett mindent, s talán számított is rá, hogy a nemleges válasz ellenére főleg mellette marad Watson.

Szerencsére ebben a részben semmilyen Watsonos mellékszálat nem kellett végigkínlódnunk. Nem találkozott tehát ex-pasival, szülőkkel, csak egy percre a terapeutájával, ami olyan szinten kellett is ebbe a részbe, hogy fél mondattal győzködjék egymást, hogy milyen érdekes Sherlock munkája, és emiatt Sherlock mellett lenni.

Érdekes, hogy a férfi Sebastian Moran-ként mutatkozik be. Nem tudom, hogy a készítőknek vele van-e még valamilyen terve, de tény, hogy Sebastian Moran is Sherlock Holmes egyik nagy ellensége. Az eredeti novellákban Az üres ház címűben szerepel (amiben Sherlock visszatér a halálból), s meg akarja ölni Holmes-t. Kíváncsian várom Moriarty felbukkanását a sorozatban, illetve azt, hogy várható-e még valami "meglepetés" Sebastian Moran-től. A rész ezúttal sem volt túl nagy durranás és túl eredeti, de érdekesnek érdekes volt, így 10/7 pont jár neki.

A három Garrideb története

"A komédia kis híján tragédiába torkollott. Egy ember beleőrült, én megsebesültem, a tettesre pedig a törvény szabta ki a megérdemelt büntetést..."

Ezzel a mondattal indítja Watson doktor a három Garrideb történetének elbeszélését. Az eset abban a hónapban történt, amikor Holmes visszautasította a Lovagi címet, melynek történetét sajnos azóta sem ismerhettük meg sok más sztorival együtt, amelyeket Watson éppcsak megemlít egy-egy elbeszélése elején. 1902. júniusában járunk tehát, amikor Holmes néhány napot aktív pihenéssel töltött, mígnem bejelentkezett hozzá egy Nathan Garrideb nevű ügyfél, s helyette - váratlanul - megjelent egy másik Garrideb nevű férfi, akit John-nak hívtak. Ez a vendég, egy alacsony jogtanácsos igencsak mérgesen érkezett, azon problémázva, hogy Nathan miért vonta bele a detektívet kettejük ügyébe, ám Holmes lecsillapította vendégét. John Garrideb elmondása szerint nemrég érkezett Amerikából, s Londonba való érkezéséről így számol be:

"Ha valaha jártak volna Kansas Államban, valószínűleg hallottak volna Alexander Hamilton Garridebről. Ingatlanügynökséggel alapozta meg a vagyonát, majd Chicagoban vásárolt gabonasilókkal bővítette. Később befektette tőkéjét, és annyi földet vásárolt fel az Arkansas folyó mentén, Fort Dodge-tól Nyugatra, hogy Anglia bármelyik megyéje beleférne. Legelőket vett, erdőt, termőföldet, bányákat, szóval minden olyan földtulajdont felvásárolt, ami súlyos dollárokat fiadzik a tulajdonosának.
Hamiltonnak nem volt se kutyája, se macskája, vagy ha mégis, hát én bizony sosem hallottam a családja felől. Talán éppen ezért érzett valamiféle büszkeséget a neve furcsasága miatt. Tulajdonképpen a véletlen és a szokatlan nevünk hozott össze bennünket. Valami miatt a topekai törvényszéken jártam, s akkor keresett fel az öregúr. Elmondta, mennyire örvend, hogy egy névrokonával találkozhat, és hogy mindig az volt a kedvenc vesszőparipája, hogy kiderítse, vajon rajta kívül él-e még Garrideb nevű ember a világon."

Elmondta, az öreg Hamilton azt kérte, hogy kerítsen még egy Garrideb nevű embert, sőt, kénytelen lesz ezt tenni. John persze nem hitt neki, aztán amikor meghalt az öreg Hamilton, olyan végrendeletet hagyott, amiben vagyonát három egyenlő részre osztotta fel, amiből egy rész John-t illeti, de csak abban az esetben, ha kerít még két Garrideb nevű férfit, akikre szintén jut egy-egy rész az örökségből. Így aztán John kénytelen volt félretenni minden egyéb dolgát, és nekiállni ilyen szokatlan és ritka névvel rendelkező embereket keresni. Ám Amerikában nem járt sikerrel, pedig minden államot alaposan felkutatott. Így gondolta, hogy az óhazában próbálkozik, és lám, rá is bukkant arra a Nathan Garrideb-re, aki eredetileg bejelentkezett Holmes-hoz. Hirdetéseket is adott fel, de egyre sem kapott választ.

Holmes rákérdezett egy topekai polgármesterre, akit John "ismert", ám később Holmes elmondta Watsonnak, hogy sosem ismert senkit Topekából, csak találomra mondott egy nevet, tehát John hazudott, és hazudott a hirdetésekben is, hisz Holmes minden ilyet alaposan átnéz minden újságban, és biztosan kiszúrta volna a Garridebeket kereső hirdetéseket. Valami tehát mindenképpen gyanús az ügyben...

Holmes és Watson meglátogatják Nathan Garrideb-et, akiről kiderül, hogy egy igazi otthon ülő típus, aki szinte ki sem mozdul a házból. A tudós férfi anatómiai, geológiai tárgyakat gyűjtött, lakása olyan volt, mint egy kisebb múzeum. Mindent katalogizált, felcímkézett. Ez volt az élete. Az örökségnek pont azért örült, mert így lett volna módja a gyűjteményét gyarapítani, és akár pár értékesebb dolgot beszerezni. Holmes és Watson ottjártakor egyszercsak berobbant John Garrideb, aki egy hirdetést talált egy Howard Garrideb nevű illetőről, aki mezőgazdasági szerszámokat hirdetett. John azt kérte, hogy Nathan látogassa meg az illetőt, s számoljon be neki mindenről. Nathan nem igazán akart kimozdulni, főleg hogy két napot vett volna igénybe az út, ám John rábeszélte névrokonát, ami az örökség fényében nem is ment olyan nehezen.

Holmes még egyeztette Nathan-nal, hogy amikor nem lesz itthon, visszatér megnézni a gyűjteményét, ami nagyon érdekli, Nathan erre természetesen igent mondott, hisz a házvezetőnő úgyis be tudja engedni Holmes-t.

Másnap Holmes le akarja beszélni Watsont arról, hogy vele tartson Nathan házlátogatása során, ám Watson nemet mond, még akkor is, amikor Holmes elmondja, hogy John Garrideb jogtanácsos valójában nem más, mint Killer Evans, akiről a Yard-on Lestrade felügyelő ezt a jellemzést adja:

"Kora: 46 év. Tősgyökeres chicagoi. A Yard ismerete szerint három embert lőtt agyon az Államokban. Valami politikai közbenjárással sikerült megszöknie a börtönből. 1893-ban érkezett Londonba. 1895 januárjában egy Waterloo Road-i Night Clubban kártyaparti közben lepuffantott egy férfit. Mint kiderült, önvédelemből tüzelt, mert az áldozat lépett fel támadólag. Az áldozatról kiderült, hogy nem más, mint az Amerika-szerte ismert chicagói pénzhamisító, Rodger Prescott. Az enyhe ítélet következtében Killer Evans 190-ben szabadult a börtönből. Azóta gondos rendőrségi megfigyelés alatt áll, de tudomásuk szerint eddig tisztességesen élt. Nagyon veszélyes bűnöző, aki rendszerint fegyvert hord magánál, és nem habozik használni sem, ha rákényszerül."

Kiderül az is, hogy Nathan öt éve lakik a házában, amiben azelőtt egy Waldron nevű férfi élt, aki egy nap hirtelen eltűnt és azóta sem hallottak róla. Személyleírása megegyezik Rodger Prescott-éval, akit Killer Evans agyonlőtt. Tehát egy bűnöző élt Nathan előtt a házban, és nyilván  van ott valami, ami kell John-nak, azaz Killer Evans-nek. Holmes és Watson ennek tudatában megy a házhoz, ahol nem is kell sokat várniuk arra, hogy felbukkanjon John Garrideb. A férfi pontosan tudta, mit akar, mit keres. Egy asztal alatti szőnyeget feltekert, majd felnyitotta a padlót, és leereszkedett a nyílásban. Watson és Holmes ekkor mentek közelebb, de a nyikorgó padlót meghallotta a behatoló és tüzelni kezdett. Ekkor sérült meg Watson. Holmes leütötte a behatolót, így az nem tudott tovább lövöldözni. Lent egy gépet találtak, és mellette egy köteg pénzt. Kiderült, hogy a szerkezet egy bankónyomtató prés. Prescott volt ugyanis a legnagyobb pénzhamisító, aki tökéletes minőségű hamis pénzt gyártott, amit bárhol elfogadtak volna. Killer Evans meg akarta vesztegetni Holmes-t, de ezzel csak még inkább maga alá tett. Mindhárom a géphez és a pénzhez akart jutni, de amikor megtudta, hogy egy öreg tudós lakik a házban, aki ki sem mozdul otthonról, muszáj volt kitalálnia valamit, hogy bejusson a házba. Az öreg ritka neve adta az ötletet a három Garrideb történetének kieszelésére. Ám nem járt sikerrel a bűnöző, aki visszakerült a börtönbe. Szegény Nathan Garrideb úgy maga alá zuhant, hogy soha nem bírta kiheverni a történteket, és a tényt, hogy mégsincs örökség, hogy egy brixtoni ideggondozóban volt kénytelen kezeltetni magát.

Watson sérülése szerencsére nem volt súlyos. Sherlock aggódását így írja le:

"Őszinte aggodalmának puszta látványa is megérte a sebesülésemet - akár több sebet is megért volna -, mert e pillanatban ismertem meg igazán annak a nagy-nagy szeretetnek és ragaszkodásnak a mélységét, mely rendszerint nyomtalanul elrejtőzött komoly arcvonásai mögé. Szemét egy pillanatra könnyek homályosították el, s a máskor oly határozott ajkak most láthatóan megremegtek. Ez egyszer, ha futó pillanatra is, de alkalmam nyílt meglátni a zseniális gondolkodó nagy szívét és tiszta lelkét. Szerény, de odaadó szolgálataim legfőbb jutalma volt e pillanatnyi kitárulkozás."

Mindenképpen érdekes ez a leírás Watson tollából, hiszen tényleg alig volt a novellák során olyan alkalom, amikor Sherlock érzéseit megláthatta volna az olvasó. Bár mindig tudtuk, hogy a csipkelődések ellenére Watsont igaz barátjának tartotta, s ez a rövid kis leírás csak megerősít minket ebben.

Így sikerült végére járni a három Garrideb esetének, ami egyébként a fő-kedvenc Holmes novelláim közé tartozik. A Jeremy Brett-féle sorozatban csak részben került feldolgozásra ez a novella. A sorozat utolsó előtti darabja volt A Mazarin gyémánt, amiben Jeremy betegsége miatt épp csak megjelent. A rész elején és végén láthattuk pár másodpercre, így a Mazarin gyémánt után testvére, Mycroft nyomozott Watson segítségével. A filmben ötvözték az egyébként két különálló novellát, A Mazarin gyémánt és A három Garrideb története címűt. Mivel a három Garrideb története érdekes, és akár jól alakítható, talán visszaköszön még valamelyik újabb feldolgozásban - reméljük az eredeti novellához mérten méltó tálalásban!

Sherlock és Watson, azaz Elementary a TV2-n

Az Elementary című sorozat január 26-án, szombaton 19 órakor debütál a TV2 csatornán. A sorozat itthon a nem túl elmés Sherlock és Watson címet kapta, valamint az alábbi ismertető szöveget:

Sir Arthur Conan Doyle népszerű és legendás karaktere mostantól a CBS új krimi-sorozatában tűnik fel. A modern Sherlock napjaink New Yorkjának lakója és frissen szökött egy szanatóriumból, ahol rehabilitáción vett részt, mivel komoly magánéleti gondjai adódtak, melyeket kábítószerrel és alkohollal igyekezett megoldani, de legalább is elviselni. Jómódú édesapja éppen ezért egy segítőt rendel mellé, akinek a dolga a férfi szemmel tartása. Holmes (Johnny Lee Miller) könnyed hanyagsággal veszi tudomásul az új helyzetet, amit Dr. Watson (Lucy Liu) közöl vele, azaz, hogy az elkövetkezendő időszakban együtt fognak élni. Holmes azonban rövid ismerkedés és elemzés után rögtön beleveti magát egy nő elrablásának ügyébe, ugyanis mindeközben tanácsadóként működik közre a rendőrségi ügyeknél...

Elementary - 11. rész

Egy szálloda mosókonyhájában holtan találnak egy nőt, egy mosógépbe gyömöszölve. A helyszínt azonnal ellepik a rendőrök, és Sherlock Holmes is, hűséges Watsona kíséretében. Kiderül, hogy a nő nem más, mint az elegáns szálloda vezetője. A biztonsági kamerák nem működnek, így nincs értékelhető felvétel, ami alapján el lehetne indulni. Holmes körülnéz a nő irodájában, de ott sem talál semmit. A rendőrség következő útja otthonra vezet, ahol a nő férjével és lányával találkoznak. A kanapén lévő árulkodó nyomokból Holmes hamar kideríti, hogy a férj és a feleség nem egy hálószobában aludtak, és kiderül az is, hogy a férjet nemrég kirúgták munkahelyéről. A középiskolás lány mindene a foci, s olyan egyetemre szeretne majd menni, ahol ennek a kedvtelésének tovább hódolhat.
Mivel külvárosban vagyunk, így természetesen azonnal felbukkan egy szomszédasszony, aki lelkesen nyesegeti az örökzöldeket, szinte kínálja magát, és várja a kérdéseket. Holmes és Watson ki is faggatja a nőt, aki rögtön közli velük, hogy az asszonynak szeretője volt, mert egy jóképű férfi mindig olyankor látogatta - méghozzá gyakran és rendszeresen - amikor a férj nem volt otthon. Nemhogy csak személyleírást ad róla, hanem kapásból egy közös fotót is tud róluk mutatni, amit a mobiljával fotózott titkokban csak azért, hogy valakinek "bizonyítani" tudja a nő hűtlenségét. Elborzasztó egyébként, hogy mennyire aljas az emberi természet, s a tudat, hogy nagy valószínűséggel mindannyian ilyen szomszédokkal vagyunk körülvéve.

Holmes következő útja természetesen ehhez a férfihoz vezet, akiről kiderül, hogy valójában egy alapítvány vezetője, ahol a szálloda igazgatónője önkénteskedik. Így aztán kilőve a két jó kis gyanúsított, alibi lévén sem a férj, sem ez az illető nem hozható gyanúba...

Ekkor kiderül, hogy az igazgatónő nemrég fenyegető telefonhívásokat kapott, mégpedig azért, mert néhány prostit kitiltott a szállodából. Holmes természetesen nem rest kifigyelni egy ilyen lányt, és megkörnyékezni a kérdéseivel. Tőle aztán megtudják, hogy szó sem volt kitiltásról, csak egy részeg lány miatt balhézott valaki, de az igazgatónő épphogy segített a prostiknak bejutni a szállodába a mosodán keresztül, s mindannyiukat jó kis kuncsafthoz szervezte be (politikusok, nagykövetek...), és az "akció" után a kijutásukat is megszervezte. Mindezt ingyen.

Holmes és Watson újra körülnéznek a nő irodájában. Egy fiókban találnak egy púderes dobozt, amiben találnak egy vezeték nélküli csatlakozót, amivel a nő több kamerát figyelt. A kamerák az illető urak szobájában volt, így Sherlock arra gyanakszik, hogy ez maga volt a részesedés: a videókkal a kezében az igazgatónő zsarolhatta a politikusokat. Watson közben egy kis lelki támaszt nyújt a házaspár lányának, aki csak annyit mond el, hogy az anyja valójában nem olyan volt, amilyennek mindenki hiszi. Ez alapján, és pár fura szokás alapján Sherlock aztán rájön - hogy legyen még egy nagy csavar - hogy a házaspár egyik tagja sem az, akinek mutatja magát: valójában orosz kémek, s a videók is azért kellenek, hogy információkhoz jussanak a politikusoktól. Kiderül, hogy egy kapcsolattartójuk is van, aki nem más, mint az alapítvány vezetője.

A férj alkut köt az FBI-jal, mindent elmond nekik, amiért cserébe mentességet kap. Közben a lány bevallja Watsonnak, hogy ő a felelős az anyja haláláért. Ugyanis néhány nappal azelőtt bevallott a lánynak mindent, s ráadásul azt akarta, hogy a lány majd tovább folytassa ezt a jó kis családi "üzletet", amiről persze a lány hallani sem akart. Egy este a szállodában látogatta meg anyját, ahol veszekedtek, és a lánynak sikerült anyját olyan szerencsétlenül megütni, hogy az az asztal sarkába vágta be a fejét. Az alapítványos fickó húzta ki a lányt a csávából azzal, hogy elküldte onnan, és elvonszolta a mosókonyhához. Azonban amikor Watson és Sherlock megkapják a boncolási jegyzőkönyvet, kiderül, hogy a nő egyik ujja eltörött egy erős ütéstől, viszont a lányát nem ütötte meg. Tehát amikor a mosókonyhába vonszolta az alapítványos férfi, a nő még élt, és próbált védekezni, de a férfi megölte őt, így tehát ő a felelős a nő haláláért, a lány és apja pedig tanúvédelmi programban új életet kezdhet.

A rész közben Sherlock folyamatosan győzködi Watsont, hogy maradjon mellette, és találjanak ki valami okot Holmes apja felé, hogy miért kell még mindig mentorkodni felette. Még egy fél mondatban azt is megjegyzi Holmes, hogy az ügyeiből Watson készíthetne jegyzeteket. A rész végén aztán Watson elmondja Sherlocknak, hogy már megvan az új ügyfele, így nemsokára különválnak útjaik. Kíváncsi leszek, ezt mivel írják majd felül - gondolom a következő részben.

Alapjában véve ismét egy jó részt sikerült összehozni a készítőknek. Követhető, érthető és még érdekes is volt. Kár, hogy minden rész nem üti meg legalább ezt a szintet.
Nagyon kellemes meglepetés volt az igazgatónő férjének szerepében Mark Mosest látni, aki ismerős lehet a The Killing sorozat vezető nyomozójaként, de legtöbbeknek minden bizonnyal a Született feleségek-beli szerepe, Paul Young az ismerősebb. Nekem abban is ő volt az egyik kedvenc karakterem, s mindig örülök, ha valahol újra "találkozom" vele. Ez most 10/8 úgy, hogy +1 pont jár Mark miatt :)

Elementary - 10. rész

Sajnos az Elementary 10. része megint borzasztóan érdektelenre, laposra és unalmasra sikeredett. Pedig kezdtem bízni abban, hogy összekapják magukat a készítők, és végre érdekes eseteket, követhető és logikus nyomozásokat láthatunk, de úgy látszik, ha néha-néha sikerül is ilyen részt összehozniuk, az lassan felér egy csodával.

Sherlock ezúttal gyémántrablás ügyében nyomozott, s a nyomozás során a szálak egy rakás emberhez vezettek, akiket sokszor a néző nem is értette, hogy került képbe, vagy most éppen miért ő(k) a gyanúsított(ak). A gyémántokat őrző céghez 2010-ben már betörtek, pedig extra-védett a széf, véletlenszerű kódokkal. Akkor egy négy fős banda volt felelős a rablásért, akik közül egy más meghalt. Egy börtönben lévőhöz ugyan ellátogatott Sherlock és Watson, de gyakorlatilag semmi segítséget nem kaptak, így ez mondhatni felesleges volt. Mivelhogy állítólag volt egy ötödik tag is, így elvezetett a szál egy férfihez, akit senki nem ismer, akiről senki nem tud személyleírást adni, de az biztos, hogy több felbecsülhetetlen értékű műtárgy elrablása is az ő nevéhez fűződik. Sherlock persze azonnal tudja, hogy ki lehet az illető, Watsonnal a nyomában a látogatást is tesz az illető házában, ahol rögtön kiszúr egy alig pár dollárt érő festményt, amit naná hogy rögtön feltép, és láss csodát, ott van alatta Van Gogh híres Pieta-ja, amit simán a hóna alá vágva cipel magával, megjárja a vele a rendőrséget, aztán egy napra kiteszi otthon, majd a rész végén Watsonnal megnézik a tévében a híradót, ahol bemondják, hogy futárral kézbesítette és szolgáltatta vissza valaki a festményt. Mert ez tényleg így van, hogy találomra rábukkanok egy híres és értékes ellopott festményre, és pár napig még kóricálok vele a nagyvilágban. Ezen a ponton már kezdtem megsajnálni a készítőket. Borzasztó lehet ilyen gagyi történeteket kieszelni...

Hogy még kerekebb legyen a sztori, természetesen nem az illető volt a tettes, hiszen kiderült róla, hogy 18 hónapja nem állt talpra egy agyvérzés miatt.

Pillanatok alatt az esküdtekre terelődik a gyanú; azokra, akik két évvel ezelőtt részt vettek a tárgyaláson. Először csak vicceltek vele, hogy ismételjék meg a rablást, de mivel volt közöttük is villamosmérnök, lakatos, és egy korán nyugdíjba küldött informatikus, így a vicc egyre komolyabbá vált. Mindeközben találtak két halottat szép sorban egymás után. Az egyikük a négy esküdt közül való volt. Összehívták az összes esküdtet, vettek tőlük DNS mintát, aztán a szál egy totál új nőhöz vezetett el, akinek perceken belük ott téblábolt a fél rendőrség a lakásában, aztán egy pillanat alatt Watson kiszúrta, hogy a nő donor volt. Vissza az őrsre, s máris újra kihallgatták az egyik esküdtet, akinek öt éve leukémiája volt, amiből kigyógyult, mert kapott csontvelőt. Tőle kértek újra mintát, ezúttal vérmintát, kevertek egy sort arról, hogy a donor DNS-e bekerül a betegébe, így aztán meglett a tettes.

A tizedik részben megismerhettük Watson családját: anyját, testvérét és annak barátnőjét (vagy feleségét - még ez sem derült ki konkrétan). Együtt vacsorázott a banda, természetesen Sherlockkal kiegészítve, aki egy monológot levágott Watson csodálatos munkájáról, s a rész végén fel is kereste Watsont az anyja egy érdektelen kis beszélgetésre, amivel le kellett vezetni az adott részt - nehogy véletlenül mellékszál nélkül maradjunk. Az előző részben megismert Liam az anya-lánya közti beszélgetésben épp egy félmondat erejéig került szóba. 

Talán ez volt az Elementary eddigi mélypontja. Mintha két perc alatt dobták volna össze a forgatókönyvet, "legyen valami" alapon. Érthetetlen és kusza történések, semmitmondó párbeszédek. Az egész 40 perc egy követhetetlen katyvasz volt. Kapkodtak és csapódtak ide-oda. Talán ez után a rész után volt a legnagyobb hiányérzetem. Egyszerűen ezzel a résszel nem tudok mit kezdeni... Sajnos a szereplők sem szimpatikusak továbbra sem. Tíz rész alatt legalább a két főszereplőt meg kellett volna kedvelni, de Jonny Lee Miller nem zseninek és különlegesnek tűnik, hanem inkább mesterkéltnek és nagyképűnek. Lucy Liu pedig annyira semmitmondó az egyféle arckifejezésével, hogy nála tehetségtelenebb, semmitmondó színésznőt keveset hord hátán a világ. Legalábbis amit ebben a sorozatban produkál, az egyenlő egy gazdáját hűen követő, ámde bután néző kölyökkutya tipródására, mert tényleg csak úgy van Sherlock mellett, nyomában, szinte a margón, de semmi pluszt nem ad a sorozathoz a jelenléte. Lehet, hogy egy utcáról összeszedett háziasszony többféle arckifejezést és nagyobb tehetséget tudna produkálni.

Ez a rész szinte nulla volt, 10/1-nél nem ér többet! Harmatgyenge!

Elementary - 9. rész

Holtan találnak egy férfit, akit nem is akárhogy ölnek meg: mindkét szemét közvetlen közelről kilövik. Bár Sherlock éppen influenzával küszködik, de a rendőrségi hívásra természetesen nem mond nemet. Watsonnal a nyomában hamarosan ott teremnek a helyszínen, s képességei a betegség ellenére azért működnek. Így pillanatok alatt megállapítja, hogy az elhunyt egy egyetemen volt professzor, s a nyakkendő színéből azt is tudja, hogy melyiken. Csak két kattintás a telefonon, s az egyetem honlapján máris megtalálják a férfi képét és nevét. Innen természetesen az egyetemre vezet az út, ahol találkoznak Brendan-nel, aki négy éve volt a professzor tanársegédje. A következő út pedig a professzor feleségéhez vezet.

Az elhunytról kiderül, hogy szerencsejátékos volt. Az irodai fiókjában talált mahjong kockákból azt is azonnal tudják, hogy hova szokott járni játszani. Egy kínaikkal teli játékteremben kötnek ki, ahol először nem túl segítőkészek az alkalmazottak, de csakhamar kiderül, hogy tudnak angolul, és valóban ott járt az elhunyt. Sőt, ott gyilkolták meg. Nemsokára előkerülnek a kamerák felvételei, ahol egyértelműen látszik a gyilkos, a büntetett előéletű Raul Ramirez. A férfit nemsokára az őrsön faggatják, aki elmondja, hogy egy nap amikor hazaért, a lakása ajtaja alá csúsztatva egy pénzzel teli borítékot talált, majd hamarosan kapott egy hívást, amiben valaki megbízta azzal, hogy ölje meg a professzort. A megbízóval soha nem találkozott, mindig csak telefonon vagy üzenetben értekeztek.

Miután kiderül, hogy Brendan, a tanársegéd és a professzor felesége egymásba szerettek, először Brendan-ra, majd a feleségre terelődik a gyanú. Kiderül aztán, hogy az elhunyt egy perverz alak volt, aki mindenfélére kényszerítette a feleséget, és mindezt videóra vette. Kiderült, hogy valójában nem is házasok, és pont ezzel tudta zsarolni a "férj": ha kiderül hogy nem házasok, az asszonyt kitoloncolták volna az országból.

Amikor kiderül a nő és a tanársegéd ártatlansága, Sherlock rájön, hogy a "férj" minden bizonnyal rájött kettejük viszonyára, és arra, hogy össze akarnak házasodni. Közben kiderült, hogy súlyos és gyógyíthatatlan, fájdalmas betegségben szenved, ami a szemeit támadta meg. Nem sok ideje volt hátra, ezért agyalta ki, hogy véget vet saját szenvedésének, megöltei magát, de úgy, hogy a gyanút vagy az asszonyra, vagy a tanársegédre terelje. Terve nem jött be, így az epizód happy enddel zárult. Főleg amikor Gregson kapitány közölte, hogy az asszonyt kitoloncolják ám az országból, hacsak hamar nem megy férjhez...

A nyomozás közben Watsonnak egy kis privát ügye is akadt. Börtönbe került volt barátja, Liam (aki később drogozni kezdett, így egyúttal Watson mentoráltja is lett). Minden jel szerint részegen karambolozott és megölt egy asszonyt, ám a férfi mindebből semmire nem emlékezett. Ez a szál is happy enddel végződött, amikor kiderült a férfi ártatlansága, és nagyon bizonygatta Watsonnak, hogy jó útra akar térni. Watson ajánlott is neki egy rehabot, aztán az epizód utolsó pillanataiban ott ücsörgött, várva Liam-ra, aki persze nem jött, csak Sherlock érkezett, így aztán együtt ücsörögtek tovább. Hogy ennek a szálnak megint mi volt a lényege és jelentősége, nem tudom. Gondolom a következő rész elején majd Sherlock tesz valami epés megjegyzést, aztán le lesz tudva. Az időkitöltésen kívül egyenlőre értelmét ennek a mellékszálnak sem látom. De legalább Liam szerepében Adam Rothenberget, aki mostanában a Ripper Street nyomozójaként lehet még ismerős a sorozatkedvelőknek.

Ez a rész sajnos megint elég kapkodós és kusza volt. A nyomozás nem volt nagyon kidolgozott. Inkább hagyták volna ki a Liam-ügyet, és kapott volna több időt az eset. Nem tudom miért jó 40 percbe ennyi mindent belesűríteni. Így még a karaktereket sem lehet igazán megismerni. Ebben a részben a kevesebb megint több lett volna, pedig az alapötlet jó, és ügyesebben többet ki lehetett volna hozni belőle. Ez így épphogy valamivel jobb mint a közepes: 10/6.

Elementary - 8. rész

Az Elementary 8. része megint kifejezetten jóra sikeredett. Bár túl sok meglepő fordulatot (és végkifejletet) nem hozott a rész, mégis érdekes volt látni, ahogy felgöngyölítik az ügyet.

A rész egy robbanással indult, mely egy weboldalakat tervező és karbantartó cég irodájában történt. A robbanást egy csipogó aktiválta, a robbanószerkezet pedig egy szellőzőben volt elrejtve. Ketten meghaltak, többen megsérültek a robbanásban. A rendőrség természetesen ezúttal is bevonta a nyomozásba Holmes-t, aki csakhamar rájött a szerkezet egy darabkájából, hogy a bomba nem újkeletű, régóta a szellőzőben van, konkrétan négy éve. Hamarosan az is kiderült, hogy az irodát akkoriban még nem ez a webes cég, hanem egy PR cég bérelte.

A nyomozók és Holmes, no meg persze Watson felkeresik a PR céget, ahol a vezető nő és egy férfi elmesélik, hogy négy éve egy ökoterrorista csoporttól több fenyegető levelet kaptak. A nyomok el is vezetnek egy férfihez, aki bevallja, hogy több robbantás fűződik a nevéhez, de pont ezt a bombát nem ő helyezte el. Mivel bebizonyosodik igaza, ezért újra a cég vezetőit keresi fel Holmes, és kutakodik régi iratokban. Mivel külső ellenség így nem lehet, arra gyanakodik, hogy a cégen belül volt valaki, aki támadást akart intézni a vezetők ellen. Hamarosan ki is derül, hogy volt egy kolléga, aki 18 hónap alatt négy alkalommal kért előléptetést és emelést. Ezt mindig meg is kapta, mivel jó munkaerő volt. Aztán egy napon bejött a munkahelyére, valahova elment, és azóta - tehát 4 éve - eltűnt, nem látta senki. Holmes és Watson felkeresi a férfi feleségét, aki megerősíti, hogy e nap óta nem látta a férjét.

Holmes rájön, hogy a férfi halott, s holtteste nem máshol van, mint a házban. A rendőrség meg is találja a testet, s a férfi zsebében találnak egy kulcsot, ami egy banki széfet nyit. Ebben egy videókazettát találnak, s hol máshol van 2012-ben több videómagnó is, mint Holmes lakásában... A kazettát megnézik, látják, ahogy a férfi elrejti a kamerát és egy nőt fogad a lakásában... aki nem más, mint a PR cég vezetőnője. A nő ugyanis egyetemi évei alatt nem élt jómódban, s az ősi mesterséghez fordult azért, hogy a tanulmányait finanszírozhassa, illetve hogy a cége tőkéjét összegyűjtse. Ez egészen addig nem volt baj, amíg sokkal később a cégnél fel nem bukkant ez a férfi, s nyilván a zsarolásai, vagy inkább előléptetési kérései mindig meghallgatásra találtak. A vezető nő aztán kitalálta, hogy bombát helyez el a szellőzőben, ám az nem robbant fel a megfelelő jel hiányában, így egyszerűen lelőtte a férfit, s mivel a feleség akkor csaknem egy hónapon keresztül nem tartózkodott otthon, a saját házában rejtette el a holttestet. Különösebben nem lepett meg a tettes személye. Már félidőben gondoltam, hogy a két vezető közül kerülhet ki a tettes, s mivel a nő karakterét jobban kiemelték, biztos voltam benne, hogy ő lesz aki robbantani akart, illetve aki megölte az egykori kollégát.

Mellékszálként ezúttal azt nézhettük végig, hogy Watson hogy keres Holmes mellé egy szponzort. Merthogy Watsonnak már rövid ideje van, amit mentorként Holmes mellett kell töltenie, ezért kell a férfi mellé egy szponzor. Akit Watson szánt Holmes mellé, az neki természetesen nem felelt meg, és két perc beszélgetés után otthagyta. Egy gyűlésen aztán Sherlock kinézte magának Alfredot, aki 14 évesen már profin lopott autókat, és 19 évesen lőtte be magát először. Azóta jó útra tért, és egy olyan cégnél dolgozik, akik autók biztonsági berendezését tesztelik. A rész végén Alfredo egy ilyen tesztelésre invitálta Sherlockot. Hogy lesz-e ennek a szponzor dolognak folytatása, és mi módon, az hamarosan kiderül, bár nyilván marad Watson Holmes mellett :)

Örülök, hogy újra egy érdekes epizódot láthattam. Jó volt az eset, tetszett a nyomozás, nem volt nagyon kusza az okfejtés. Remélem marad legalább ez a színvonal, akkor legalább szívesebben ülök neki egy-egy Elementary résznek. 10/8.

Sherlock érkezik a Viasat 3-ra

Az AXN és M1, M2 csatornák után a Viasat 3 is elkezdi vetíteni a BBC Sherlock sorozatát. Az első évad első részét január 23-án, szerdán, 21:25 órai kezdetettel vetítik.

A rózsaszín dolgozószoba ismertetője: 
Miután Afganisztánban sérülést szenvedett és leszerelt, a katonaorvos Dr. John Watson Londonban keres albérletet. Egy ismerőse révén kerül Mrs. Hudson házába, a Bakes Street 221/B szám alá, ahol egy zseniális, bár sokak által csodabogárnak tartott detektív, azaz - saját meghatározása szerint - tanácsadó nyomozó, Sherlock Holmes lakótársa lesz. A közelmúltban három hasonló módon elkövetett, látszólag megmagyarázhatatlan öngyilkossági eset kavarta fel London nyugalmát. Sorozat-öngyilkosság? Amikor a negyedik eset is megtörténik, a tanácstalan Lestrade felügyelő már csak Sherlock Holmes leleményében bízik. Holmes úgy véli, Dr. Watson jelenléte sem ártana a tett színhelyén...

Boscombe-völgyi rejtély a Story 4-en

A hétvégét a Story 4 csatorna 2013-ban is Jeremy Brett-tel indítja, ugyanis ezen a hévégén is folytatódik reggel 8 órai kezdettel a klasszikus sorozat. Ma a Boscombe-völgyi rejtélyt nézhetjük meg:
Holtan találnak egy farmert a saját földjén. A helyi rendőrfelügyelő magától értetődő módon az áldozat fiát gyanúsítja a gyilkossággal. Ám - mint a Sherlocknak küldött táviratból kiderül - a dolog inkább rejtélyes, mint egyszerű. Az áldozat barátjának lánya ugyanis meg van győződve a fiú ártatlanságáról. De vajon mitől olyan biztos ebben?

Várható Sherlock Holmes 3. rész?

Guy Ritchie mindkét Sherlock Holmes filmje hatalmas siker volt, szép nézőszámot és szép bevételt hozott. Az első rész után szinte azonnal tudtuk, hogy lesz folytatás, ami a vártak szerint meg is érkezett. Már a 2. rész sikere után hallhattuk a nyilatkozatokat, miszerint várható 3. rész is. Erről azonban mostanáig nincs konkrét infó.

Legutóbb szeptemberben beszélt a Watsont alakító Jude Law a lehetséges folytatásról, amikor az Anna Kareninát promózva részt vett a Torontói Filmfesztiválon. Annyit mondott, úgy tudja, már van kész forgatókönyv, de mivel ő és Robert Downey Jr. is nagyon elfoglaltak, ezért nem tudja, mikor érnek rá mindketten úgy, hogy leforgathassák a filmet.
Robert Downey Jr. a Vasember 3. részén dolgozik, majd 2015-re ígérik a Bosszúállók 2. részét, tehát van dolga bőven, de talán valamikor belefér elkészíteni a Sherlock Holmes 3. részét.

Bár Jeremy Brett klasszikusával nem érnek fel ezek a filmek, de azért jó lenne Guy Ritchie munkáját trilógiává bővíteni ;)

Boldog új évet!

Sherlock Holmes-ban, és főleg Jeremy Brett-ben gazdag, békés, boldog, szép új évet kívánok minden rajongónak.

Reméljük, a film- és sorozatkészítők 2013-ban is sok remek alkotással halmoznak el minket! ;)