Sherlock ezúttal gyémántrablás ügyében nyomozott, s a nyomozás során a szálak egy rakás emberhez vezettek, akiket sokszor a néző nem is értette, hogy került képbe, vagy most éppen miért ő(k) a gyanúsított(ak). A gyémántokat őrző céghez 2010-ben már betörtek, pedig extra-védett a széf, véletlenszerű kódokkal. Akkor egy négy fős banda volt felelős a rablásért, akik közül egy más meghalt. Egy börtönben lévőhöz ugyan ellátogatott Sherlock és Watson, de gyakorlatilag semmi segítséget nem kaptak, így ez mondhatni felesleges volt. Mivelhogy állítólag volt egy ötödik tag is, így elvezetett a szál egy férfihez, akit senki nem ismer, akiről senki nem tud személyleírást adni, de az biztos, hogy több felbecsülhetetlen értékű műtárgy elrablása is az ő nevéhez fűződik. Sherlock persze azonnal tudja, hogy ki lehet az illető, Watsonnal a nyomában a látogatást is tesz az illető házában, ahol rögtön kiszúr egy alig pár dollárt érő festményt, amit naná hogy rögtön feltép, és láss csodát, ott van alatta Van Gogh híres Pieta-ja, amit simán a hóna alá vágva cipel magával, megjárja a vele a rendőrséget, aztán egy napra kiteszi otthon, majd a rész végén Watsonnal megnézik a tévében a híradót, ahol bemondják, hogy futárral kézbesítette és szolgáltatta vissza valaki a festményt. Mert ez tényleg így van, hogy találomra rábukkanok egy híres és értékes ellopott festményre, és pár napig még kóricálok vele a nagyvilágban. Ezen a ponton már kezdtem megsajnálni a készítőket. Borzasztó lehet ilyen gagyi történeteket kieszelni...
Hogy még kerekebb legyen a sztori, természetesen nem az illető volt a tettes, hiszen kiderült róla, hogy 18 hónapja nem állt talpra egy agyvérzés miatt.
Pillanatok alatt az esküdtekre terelődik a gyanú; azokra, akik két évvel ezelőtt részt vettek a tárgyaláson. Először csak vicceltek vele, hogy ismételjék meg a rablást, de mivel volt közöttük is villamosmérnök, lakatos, és egy korán nyugdíjba küldött informatikus, így a vicc egyre komolyabbá vált. Mindeközben találtak két halottat szép sorban egymás után. Az egyikük a négy esküdt közül való volt. Összehívták az összes esküdtet, vettek tőlük DNS mintát, aztán a szál egy totál új nőhöz vezetett el, akinek perceken belük ott téblábolt a fél rendőrség a lakásában, aztán egy pillanat alatt Watson kiszúrta, hogy a nő donor volt. Vissza az őrsre, s máris újra kihallgatták az egyik esküdtet, akinek öt éve leukémiája volt, amiből kigyógyult, mert kapott csontvelőt. Tőle kértek újra mintát, ezúttal vérmintát, kevertek egy sort arról, hogy a donor DNS-e bekerül a betegébe, így aztán meglett a tettes.
A tizedik részben megismerhettük Watson családját: anyját, testvérét és annak barátnőjét (vagy feleségét - még ez sem derült ki konkrétan). Együtt vacsorázott a banda, természetesen Sherlockkal kiegészítve, aki egy monológot levágott Watson csodálatos munkájáról, s a rész végén fel is kereste Watsont az anyja egy érdektelen kis beszélgetésre, amivel le kellett vezetni az adott részt - nehogy véletlenül mellékszál nélkül maradjunk. Az előző részben megismert Liam az anya-lánya közti beszélgetésben épp egy félmondat erejéig került szóba.
Talán ez volt az Elementary eddigi mélypontja. Mintha két perc alatt dobták volna össze a forgatókönyvet, "legyen valami" alapon. Érthetetlen és kusza történések, semmitmondó párbeszédek. Az egész 40 perc egy követhetetlen katyvasz volt. Kapkodtak és csapódtak ide-oda. Talán ez után a rész után volt a legnagyobb hiányérzetem. Egyszerűen ezzel a résszel nem tudok mit kezdeni... Sajnos a szereplők sem szimpatikusak továbbra sem. Tíz rész alatt legalább a két főszereplőt meg kellett volna kedvelni, de Jonny Lee Miller nem zseninek és különlegesnek tűnik, hanem inkább mesterkéltnek és nagyképűnek. Lucy Liu pedig annyira semmitmondó az egyféle arckifejezésével, hogy nála tehetségtelenebb, semmitmondó színésznőt keveset hord hátán a világ. Legalábbis amit ebben a sorozatban produkál, az egyenlő egy gazdáját hűen követő, ámde bután néző kölyökkutya tipródására, mert tényleg csak úgy van Sherlock mellett, nyomában, szinte a margón, de semmi pluszt nem ad a sorozathoz a jelenléte. Lehet, hogy egy utcáról összeszedett háziasszony többféle arckifejezést és nagyobb tehetséget tudna produkálni.
Ez a rész szinte nulla volt, 10/1-nél nem ér többet! Harmatgyenge!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése