2013. január 20., vasárnap

A három Garrideb története

"A komédia kis híján tragédiába torkollott. Egy ember beleőrült, én megsebesültem, a tettesre pedig a törvény szabta ki a megérdemelt büntetést..."

Ezzel a mondattal indítja Watson doktor a három Garrideb történetének elbeszélését. Az eset abban a hónapban történt, amikor Holmes visszautasította a Lovagi címet, melynek történetét sajnos azóta sem ismerhettük meg sok más sztorival együtt, amelyeket Watson éppcsak megemlít egy-egy elbeszélése elején. 1902. júniusában járunk tehát, amikor Holmes néhány napot aktív pihenéssel töltött, mígnem bejelentkezett hozzá egy Nathan Garrideb nevű ügyfél, s helyette - váratlanul - megjelent egy másik Garrideb nevű férfi, akit John-nak hívtak. Ez a vendég, egy alacsony jogtanácsos igencsak mérgesen érkezett, azon problémázva, hogy Nathan miért vonta bele a detektívet kettejük ügyébe, ám Holmes lecsillapította vendégét. John Garrideb elmondása szerint nemrég érkezett Amerikából, s Londonba való érkezéséről így számol be:

"Ha valaha jártak volna Kansas Államban, valószínűleg hallottak volna Alexander Hamilton Garridebről. Ingatlanügynökséggel alapozta meg a vagyonát, majd Chicagoban vásárolt gabonasilókkal bővítette. Később befektette tőkéjét, és annyi földet vásárolt fel az Arkansas folyó mentén, Fort Dodge-tól Nyugatra, hogy Anglia bármelyik megyéje beleférne. Legelőket vett, erdőt, termőföldet, bányákat, szóval minden olyan földtulajdont felvásárolt, ami súlyos dollárokat fiadzik a tulajdonosának.
Hamiltonnak nem volt se kutyája, se macskája, vagy ha mégis, hát én bizony sosem hallottam a családja felől. Talán éppen ezért érzett valamiféle büszkeséget a neve furcsasága miatt. Tulajdonképpen a véletlen és a szokatlan nevünk hozott össze bennünket. Valami miatt a topekai törvényszéken jártam, s akkor keresett fel az öregúr. Elmondta, mennyire örvend, hogy egy névrokonával találkozhat, és hogy mindig az volt a kedvenc vesszőparipája, hogy kiderítse, vajon rajta kívül él-e még Garrideb nevű ember a világon."

Elmondta, az öreg Hamilton azt kérte, hogy kerítsen még egy Garrideb nevű embert, sőt, kénytelen lesz ezt tenni. John persze nem hitt neki, aztán amikor meghalt az öreg Hamilton, olyan végrendeletet hagyott, amiben vagyonát három egyenlő részre osztotta fel, amiből egy rész John-t illeti, de csak abban az esetben, ha kerít még két Garrideb nevű férfit, akikre szintén jut egy-egy rész az örökségből. Így aztán John kénytelen volt félretenni minden egyéb dolgát, és nekiállni ilyen szokatlan és ritka névvel rendelkező embereket keresni. Ám Amerikában nem járt sikerrel, pedig minden államot alaposan felkutatott. Így gondolta, hogy az óhazában próbálkozik, és lám, rá is bukkant arra a Nathan Garrideb-re, aki eredetileg bejelentkezett Holmes-hoz. Hirdetéseket is adott fel, de egyre sem kapott választ.

Holmes rákérdezett egy topekai polgármesterre, akit John "ismert", ám később Holmes elmondta Watsonnak, hogy sosem ismert senkit Topekából, csak találomra mondott egy nevet, tehát John hazudott, és hazudott a hirdetésekben is, hisz Holmes minden ilyet alaposan átnéz minden újságban, és biztosan kiszúrta volna a Garridebeket kereső hirdetéseket. Valami tehát mindenképpen gyanús az ügyben...

Holmes és Watson meglátogatják Nathan Garrideb-et, akiről kiderül, hogy egy igazi otthon ülő típus, aki szinte ki sem mozdul a házból. A tudós férfi anatómiai, geológiai tárgyakat gyűjtött, lakása olyan volt, mint egy kisebb múzeum. Mindent katalogizált, felcímkézett. Ez volt az élete. Az örökségnek pont azért örült, mert így lett volna módja a gyűjteményét gyarapítani, és akár pár értékesebb dolgot beszerezni. Holmes és Watson ottjártakor egyszercsak berobbant John Garrideb, aki egy hirdetést talált egy Howard Garrideb nevű illetőről, aki mezőgazdasági szerszámokat hirdetett. John azt kérte, hogy Nathan látogassa meg az illetőt, s számoljon be neki mindenről. Nathan nem igazán akart kimozdulni, főleg hogy két napot vett volna igénybe az út, ám John rábeszélte névrokonát, ami az örökség fényében nem is ment olyan nehezen.

Holmes még egyeztette Nathan-nal, hogy amikor nem lesz itthon, visszatér megnézni a gyűjteményét, ami nagyon érdekli, Nathan erre természetesen igent mondott, hisz a házvezetőnő úgyis be tudja engedni Holmes-t.

Másnap Holmes le akarja beszélni Watsont arról, hogy vele tartson Nathan házlátogatása során, ám Watson nemet mond, még akkor is, amikor Holmes elmondja, hogy John Garrideb jogtanácsos valójában nem más, mint Killer Evans, akiről a Yard-on Lestrade felügyelő ezt a jellemzést adja:

"Kora: 46 év. Tősgyökeres chicagoi. A Yard ismerete szerint három embert lőtt agyon az Államokban. Valami politikai közbenjárással sikerült megszöknie a börtönből. 1893-ban érkezett Londonba. 1895 januárjában egy Waterloo Road-i Night Clubban kártyaparti közben lepuffantott egy férfit. Mint kiderült, önvédelemből tüzelt, mert az áldozat lépett fel támadólag. Az áldozatról kiderült, hogy nem más, mint az Amerika-szerte ismert chicagói pénzhamisító, Rodger Prescott. Az enyhe ítélet következtében Killer Evans 190-ben szabadult a börtönből. Azóta gondos rendőrségi megfigyelés alatt áll, de tudomásuk szerint eddig tisztességesen élt. Nagyon veszélyes bűnöző, aki rendszerint fegyvert hord magánál, és nem habozik használni sem, ha rákényszerül."

Kiderül az is, hogy Nathan öt éve lakik a házában, amiben azelőtt egy Waldron nevű férfi élt, aki egy nap hirtelen eltűnt és azóta sem hallottak róla. Személyleírása megegyezik Rodger Prescott-éval, akit Killer Evans agyonlőtt. Tehát egy bűnöző élt Nathan előtt a házban, és nyilván  van ott valami, ami kell John-nak, azaz Killer Evans-nek. Holmes és Watson ennek tudatában megy a házhoz, ahol nem is kell sokat várniuk arra, hogy felbukkanjon John Garrideb. A férfi pontosan tudta, mit akar, mit keres. Egy asztal alatti szőnyeget feltekert, majd felnyitotta a padlót, és leereszkedett a nyílásban. Watson és Holmes ekkor mentek közelebb, de a nyikorgó padlót meghallotta a behatoló és tüzelni kezdett. Ekkor sérült meg Watson. Holmes leütötte a behatolót, így az nem tudott tovább lövöldözni. Lent egy gépet találtak, és mellette egy köteg pénzt. Kiderült, hogy a szerkezet egy bankónyomtató prés. Prescott volt ugyanis a legnagyobb pénzhamisító, aki tökéletes minőségű hamis pénzt gyártott, amit bárhol elfogadtak volna. Killer Evans meg akarta vesztegetni Holmes-t, de ezzel csak még inkább maga alá tett. Mindhárom a géphez és a pénzhez akart jutni, de amikor megtudta, hogy egy öreg tudós lakik a házban, aki ki sem mozdul otthonról, muszáj volt kitalálnia valamit, hogy bejusson a házba. Az öreg ritka neve adta az ötletet a három Garrideb történetének kieszelésére. Ám nem járt sikerrel a bűnöző, aki visszakerült a börtönbe. Szegény Nathan Garrideb úgy maga alá zuhant, hogy soha nem bírta kiheverni a történteket, és a tényt, hogy mégsincs örökség, hogy egy brixtoni ideggondozóban volt kénytelen kezeltetni magát.

Watson sérülése szerencsére nem volt súlyos. Sherlock aggódását így írja le:

"Őszinte aggodalmának puszta látványa is megérte a sebesülésemet - akár több sebet is megért volna -, mert e pillanatban ismertem meg igazán annak a nagy-nagy szeretetnek és ragaszkodásnak a mélységét, mely rendszerint nyomtalanul elrejtőzött komoly arcvonásai mögé. Szemét egy pillanatra könnyek homályosították el, s a máskor oly határozott ajkak most láthatóan megremegtek. Ez egyszer, ha futó pillanatra is, de alkalmam nyílt meglátni a zseniális gondolkodó nagy szívét és tiszta lelkét. Szerény, de odaadó szolgálataim legfőbb jutalma volt e pillanatnyi kitárulkozás."

Mindenképpen érdekes ez a leírás Watson tollából, hiszen tényleg alig volt a novellák során olyan alkalom, amikor Sherlock érzéseit megláthatta volna az olvasó. Bár mindig tudtuk, hogy a csipkelődések ellenére Watsont igaz barátjának tartotta, s ez a rövid kis leírás csak megerősít minket ebben.

Így sikerült végére járni a három Garrideb esetének, ami egyébként a fő-kedvenc Holmes novelláim közé tartozik. A Jeremy Brett-féle sorozatban csak részben került feldolgozásra ez a novella. A sorozat utolsó előtti darabja volt A Mazarin gyémánt, amiben Jeremy betegsége miatt épp csak megjelent. A rész elején és végén láthattuk pár másodpercre, így a Mazarin gyémánt után testvére, Mycroft nyomozott Watson segítségével. A filmben ötvözték az egyébként két különálló novellát, A Mazarin gyémánt és A három Garrideb története címűt. Mivel a három Garrideb története érdekes, és akár jól alakítható, talán visszaköszön még valamelyik újabb feldolgozásban - reméljük az eredeti novellához mérten méltó tálalásban!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése