2012. február 26., vasárnap

Holnap 21:35 Story 4 - A nyomorék


A Jeremy Brett rajongók holnap is tudják vele, illetve Sherlock Holmes-al indítani az új hetet - hála a Story4-nek. A nagyszerű sorozatból ezúttal A nyomorék című részt tekinthetjük meg.

Botrány veszélyezteti a hadsereg becsületét, amikor váratlanul holtan találják James Barclay ezredest. Azonnal feleségét, Nancyt gyanúsítják a gyilkossággal. De ki az a különös nyomorék, aki kezében tartja a rejtély kulcsát?

2012. február 25., szombat

Az eltűnt vőlegény


Nem éppen a legismertebb Sherlock Holmes történetek közé tartozik Az eltűnt vőlegény (A Case Of Identity). Amennyire tudom nem készült belőle semmilyen feldolgozás - a Jeremy Brett féle sorozatban legalábbis egész biztosan nem szerepel ez a rész. Bár ez inkább Jeremy halála miatt van így, hiszen állítólag az összes létező Sherlock Holmes történet megfilmesítése tervben volt.

Sherlock Holmes-hoz egy fiatal hölgy, Miss Mary Sutherland érkezik; a leírás alapján érzékelhető, hogy fiatalsága ellenére nem éppen szép a hölgy. Holmes már az ablakból látja, ahogy az utcán egy helyben állva "ingázik" a nő, amiből le is vonja a következtetést, miszerint átgondolja a leendő kuncsaft, hogy tanácsot kérjen-e, merthogy biztosan szívügyről van szó. Természetesen Holmes ezúttal sem téved...
A lány végül célba ér, helyet foglal és elmeséli történetét: anyjával és mostohaapjával, Mr. Windibank-al él együtt. Mostohaapja alig pár évvel idősebb nála, de apának szólítja. Igazi apja pár éve halt meg, egy kis vállalkozást hagyott maga után, amit anyja felszámolt - már az új férj segítségével. A lány apjáról maradt vagyona évi 100 fontra tehető, emellett még gépírónőként is dolgozik. Ebből a bevételből olyan jól megél, hogy a vagyonához nem is szükséges hozzányúlnia, csak a kamatokat veszi fel neki negyedévente a mostohaapja. A lány zárkózott életet él, de inkább azért, mert mostohaapja nem örül neki, ha bárhova is elmegy a lány. Szerinte az asszonyoknak otthon a helye. Egy esetben azonban mégis eljut a lány egy bálra, ahol megismerkedik egy fiatalemberrel, aki udvarolni kezd neki.

A lányt meglepi, hogy mostohaapja egészen jól fogadja a hírt, sőt, azzal nyugtázza, hogy ha egy nő valamit nagyon akar, azt úgysem lehet megtiltani neki. A két fiatal a bál után levelezni kezd, és ha a mostohaapa Franciaországba megy üzleti útra, akkor a férfi, Mr. Hosmer Angel mindig meglátogatja a lányt. A lány anyja támogatja a kapcsolatot.

A férfi leírása már gyanús: bajszos és szakállas. Szeme érzékeny, ezért sötét szemüveget visel, ráadásul sétálni is inkább este, sötétedés után szeret. Hangszála gyenge, így halkan, már-már suttogva beszél. Családja nincs, abban az irodában alszik, ahol dolgozik. A leveleket géppel írja (még az aláírást is), ráadásul nincs is postacíme, mert a lány leveleit a postán veszi fel.

Kapcsolatuk annyira elmélyül, hogy a férfi feleségül kéri a lányt, aki persze boldogan mond igent. Hosmer többször is megesketi a lányt arra, hogy mindig maradjon hozzá hűséges. Az esküvő napján még a Bibliára is megesketi Mary-t, hogy bármi is történjen, mindig várjon a férfire. Az esküvőt titokban tervezik, a mostohaapa nélkül, majd utólag akarják elmondani neki a nagy hírt. A lány és anyja már a templomnál vár, amikor megérkezik a hintó, ami a vőlegényt hozza. Csakhogy a férfi nem száll ki a kocsiból, és amikor a kocsis megnézi, hogy mi a helyzet, teljesen üresen találja a kocsit. Hosmer Angel-nek nyoma veszett. A lány azt kéri Holmestól, hogy találja meg a férfit, aki már tíz napja eltűnt. Adott fel újsághirdetéseket, de az alapján sem sikerült az elveszett férfi nyomára bukkanni.

Holmes elvállalja az ügyet, bár ő maga elmondja Watsonnak, hogy igazából semmi rejtélyes nincs benne. Levélben kéri a lány mostohaapját, hogy találkozzanak a Baker Street-en, a férfi pedig gépelt levélben hagyja jóvá a találkozót, és meg is érkezik a kérdéses időpontban. Holmes közli vele, hogy meg fogja találni az eltűnt férfit, és megjegyzi, hogy egy gépelt levél ugyanannyi sajátosságot tartalmaz mint egy kézzel írt levél. A mostohaapa levelében ugyanis - csakúgy mint Hosmer Angel korábbi leveleiben - "az "e" fölött minden esetben van egy kis maszat, az "r" zászlójából pedig hiányzik egy rész. Tizennégy egyéb jellegzetesség is van, de ezek a legszembetűnőbbek".

Holmes leleplezi a férfit: Hosmer Angel, az udvarló nem más, mint a lány mostohaapja. Az indok pedig mi más is lehetne, mint a pénz. Hiszen a lány vagyonát csak addig élvezhette a férfi, amíg Mary velük élt, és nem ment férjhez. Úgy gondolták, hogy az eset után a lánynak jó ideig nem lesz kedve új gavallér után nézni. Holmes csak azt sajnálja, hogy a férfit nem bünteti a törvény.

A tanulság viszont a mai napig örök érvényű: nem árt, ha figyelünk az apró, intő jelekre. Így csak magunknak spórolunk meg egy csalódást és kiábrándulást.

2012. február 14., kedd

2012. február 5., vasárnap

A kápolna vámpírja (2002)


Ha már ilyen szépen elkezdtem újranézni a Matt Frewer főszereplésével készült Sherlock filmeket, akkor úgy gondoltam, rögtön sort kerítek A kápolna vámpírja címűre is, aminek ha jól tudom a másik magyar címe Sherlock Holmes és a kolostor rémes titka. Mindenesetre a DVD A kápolna vámpírja címmel jelent meg (eredeti cím: The Case Of The Whitechapel Vampire).
Ez a történet nem valós Sherlock Holmes sztori, novella formájában ez, így nem jelent meg, de gondolom kicsit utal A sussexi vámpír esete című novellára, hisz a kettőben mindenképpen közös a vámpír "jelenléte".

A film nagy része egy kolostorban játszódik, és ez a bizonyos földöntúli, ördögi, démoni erő itt szedi áldozatait. Egy kicsit nekem furcsa, hogy a kolostorban női és férfi szerzetesek együtt élnek (természetesen külön szobában mindenki :). Nem tudom, lehet hogy létezett ilyesmi a 19. században, vagy talán még régebben, keresztényüldözés idején, amikor örültek, hogy valahol meg tudták húzni magukat. A kolostor és a kápolna nem tudom, hogy valós épület, vagy stúdió volt-e, mindenesetre nekem tetszett a hely a maga félhomályával, a vastag ajtókkal, a fura, néha ijesztő szobrokkal, hosszú, kihalt folyosóival, a sötét kriptával. Maga a cselekménysorozat sokkal átlagosabb, mintha innen-onnan gyűjtöttek volna ötleteket, és azt gyúrták volna egy filmmé.

A történet szerint tehát egy kolostor szerzetesei sorra halnak meg, nyakukon két vérző seb marad, és sokan egy hatalmas denevérszerű teremtményt látnak a halott mellett. Az apát Sherlock Holmes-t kéri fel hogy derítsen fényt az esetre, aki természetesen nem hisz a földöntúli erőkben, sőt, nagyon is úgy véli, hogy nem a halottaktól kell tartani, hanem az élőktől. Kiderül, hogy az apát egy misszión volt valahol, ahol szorgalmazta egy bizonyos denevérfaj kiirtását, hogy az ne terjesszen fertőzéseket. Miután társaival visszatért az angol kolostorba, megkezdődtek a gyilkosságok, az áldozat pedig mindig olyan valaki volt, aki részt vett a missziós küldetésben.

A nyomok elvezetnek Dr. Chagas-hoz, akivel nemrégiben az apátnak vitája is volt. A néger orvos a denevéreket tanulmányozza, olyannyira, hogy gyermekeinek nevezi őket. Először valóban fura a viselkedése, és gyanúsítható a gyilkosságokkal, épp ezért Jones felügyelő le is tartóztatja. Holmes közben sorra megismeri a kolostor lakóit, így például az apát ellenlábasát, aki azt szeretné, hogy az apát menjen el a kolostorból, és így ők megszabadulnának minden bajtól; vagy Abel testvért, aki egy kicsit "lökött", és egy makett készítésén, festegetésén dolgozik. Közben újabb testvér hal meg, az egyik gyilkosságnak, ami egy kietlen utcán történik, csak egy vak nővér a tanúja, aki azt tudja elmondani Holmes-nak, hogy miket hallott: a tettes érdes hangját, és valami fémes zajt.

Sherlock arra gyanakszik, hogy a tettes a kolostor lakói között rejtezik, és természetesen neki lesz igaza. Miután az apát elmondja mindenkinek, hogy el fogja hagyni a kolostort, éjjel a kápolnába indul imádkozni, ahova követi a tettes és le is csap rá. Ámhogy a kápolnában nem az apátot, hanem Sherlockot találja, akivel dulakodni kezdenek, és közben a rendőrség is közbeavatkozik, így sikerül leteríteni az álarcos vámpír-óriásdenevért, aki nem más mint Abel testvér. Nem tudom, hogy a rég látott emlékek ugrottak-e be, vagy csak szimplán kitaláltam, de már menet közben is volt olyan érzésem, hogy biztos a "lökött" lesz a gyilkos. A vámpírfogakat egy szimpla gereblye helyettesítette, ezekkel okozta a nyaki sérülést, és ennek a hangját hallotta a vak nővér. A gyilkos meghalt, a kolostor lakói pedig fellélegezhettek, és Holmes-nak is igaza lett, szó sem volt semmiféle természetfölötti erőről.

Eléggé összetákolt befejezést kapott a film, s talán sok volt, hogy vámpír, denevér, titokzatos néger orvos is bekerült a történetbe. Tipikus egy kicsi ebből, egy kicsi abból, hogy félelmetesebb legyen a sztori. Azt hiszem jobb lett volna, ha nem saját ötletet akarnak megvalósítani, hanem inkább követnek egy újabb Conan Doyle történetet, mert a két főszereplő, a díszletek, a hangulat nagyon jól passzolnak az általa megírt Sherlock-világhoz.

Azt azért sajnálom, hogy a The Royal Scandal nem jelent meg itthon, mégiscsak úgy lenne teljes a Matt Frewer-es Sherlock gyűjtemény; de idővel talán kedveznek majd a Sherlock-rajongóknak...

2012. február 4., szombat

A négyek jele (2001)


Éppen egy hete néztem meg, és írtam a Matt Frewer és Kenneth Welsh főszereplésével készült A sátán kutyája című filmről. Most ismét e páros főszereplésével készült Sherlock feldolgozást, A négyek jelét néztem meg, mely 2001-ben készült.

A történet Indiában kezdődik, ahol négyen (egy angol és három indiai) elrejtenek egy kincsesládát és esküt tesznek arra, hogy nem verhetik át egymást. Majd vált a kép, és máris Sherlock Holmes nappalijában találjuk magunkat, aki valami kegyetlen hangzású hegedűjátékkal megy éppen Watson doktor idegeire. Sherlock nem titkoltan unatkozik és alig várja, hogy végre valami ügyön dolgozhasson. Szinte ebben a pillanatban toppan be hozzá a fiatal Mary Morstan, az egykor Indiában szolgáló Morstan kapitány lánya. Mary apja néhány éve hazatért Indiából Angliába, megüzente, hogy mikor és hova érkezik, ahol várt is rá a lány, de az apja sem akkor, sem azóta nem került elő. A lány még bízik abban, hogy apja életben van. Ráadásul további különös dolgok történtek vele: évente egy alkalommal egy-egy igazgyöngyöt kapott postán, egy kis kartondobozban, és amikor az új gyöngynek kellene érkezni, egy üzenetet kap, mely arról szól, hogy eddig átverték. Az ismeretlen barát egy találkozóra hívja a lányt, ahova két barátját is elviheti, ám a rendőrségnek nem szól. A lány azt kéri Holmes-tól, hogy kísérje el, és természetesen Watson is társul is szegődik.

Az ismeretlen barát nem más, mint Mary édesapja egykori társának, Sholto ezredesnek az egyik fia, Thaddeus, aki elmeséli, hogy testvérével, Bartholomew-al együtt ültek apjuk halálos ágya mellett, amikor az idős férfi el akarta nekik mondani, hogy hol rejtett el valamiféle kincset, és azt akarta, hogy a fiúk ígérjék meg, hogy Morstan kapitány lányának is juttatnak a kincsből. A férfit egy rejtélyes üzenet döntötte ágynak, amit a fiúk nem láttak teljesen, de valamiféle négy egyforma jel volt rajta. Aztán a halálos ágyon már épp el akarta mondani, hol a kincs, amikor az ablak felé tekintve, egy nem éppen megnyerő külsejű idegent látott meg befelé leskelődni, amitől annyira megijedt, hogy azonnal megállt a szíve. A fiúk így nem tudták meg sem a kincs helyét, de az idegent sem tudták elkapni.

Mindent megtettek azért, hogy megtalálják a kincset, felásták az egész kertet, átkutatták az egész házat, míg Bartholomew fel nem fedezte, hogy van a háznak egy rejtett padlás szerű része, ahova létrával tudtak felmenni, és végre megtalálták a kincset. Sherlock, Watson és Mary miután meghallgatták Thaddeus történetét, azonnal Bartholomew házához sietnek, ahol a házvezetőnőtől megtudják, hogy a fiú egész nap ki sem tette a szobájából a lábát, és még csak nem is evett. Sherlock-nak azonnal gyanús a dolog, és Watson máris betöri az ajtót. Bartholomew már halott, fura fintorral az arcán, és nyakában egy mérgezett kis nyíllal. Ajtó, ablak bentről zárva, a betörő felülről, egy kis ablakon bemászva jött, és ott távozott. A földön karbonsav, amiben jól látszik, hogy két ember járt a házban, egyiküknek egy falába van. Megérkeznek a hivatalos szervek, Jones felügyelőnek kicsit sem tetszik, hogy Holmes a házban van. A felügyelő felállítja saját elméletét, miszerint Thaddeus látta utoljára testvérét, így csak ő lehet a gyilkos. Azonnal le is tartóztatja, Sherlock viszont tovább nyomoz.

A nyomozásba bevon egy kutyát (gazdája szerint London második legjobb kopója :), egy csapat utcakölyköt, akik felderítik a Sherlocknak fontos információkat. A két betörőre egy hajódokkban találnak, akik kihajózásra készülnek. A gyerekek ügyességének köszönhetően megtudják az időpontot is. Sajnos a rendőrség is akciózik, hiába hívja fel Sherlock a figyelmüket arra, hogy veszélyes gyilkossal van dolguk. A falábú John Small társa egy bennszülött, aki mérgezett nyilával két rendőrt kiiktat, azonban a bennszülött is meghal. Miután John Small-t sarokba szorítják, elmondja, hogy három indiaival együtt rejtették el a kincset, ám három társa hamar meghalt azon a szörnyű helyen. Sholto és Marston egy estén elvették tőle a kincset, és visszatértek Angliába. John Small csak a kincset akarta visszaszerezni, de mivel társa, a bennszülött meghalt, rá pedig börtön várt, egy mérgezett nyíllal megölte magát, miután a kincset, a láda teljes tartalmát a Temzébe dobta. Bár a rendőrség laborjában sikerült előállítani a méreg ellenszerét, ezt csak a sérülést szerzett rendőrökön használták. A két bűnöző tehát meghalt, csakúgy, mint az a két férfi, akik megszerezték Small-tól a kincset.

Mary egyáltalán nem bosszankodott a kincs elvesztése miatt. Hiszen ott maradtak neki az évek folyamán kapott gyöngyök, amik elég nagy értékkel bírtak. Thaddeus pedig eladta birtokát, s mielőtt mindketten Indiába indultak volna, hogy ebből a vagyonból ottani árvák számára árvaházat nyissanak.

Az eredeti történet szerint Mary Morstan az, aki később Watson felesége lesz, így kicsit sajnáltam, hogy ezúttal átírták a történet ezen részét, de végülis ez is egy jó befejezés lett :)

Matt Frewer és Kenneth Welsh párosa ezúttal is megállta a helyét. A Mary Morstant alakító Sophie Lorain-t nem láttam még semmiben, de egészen szimpatikus volt. Thaddeus-t és Bartholomew-t ugyanaz a színész, Marcel Jeannin játszotta. Jones felügyelő (Michel Perron) pedig felbukkan A kápolna vámpírja című Matt-Kenneth Sherlock filmben is.

Ezúttal is tetszett a film hangulata, ami tökéletesen visszaadja a könyvek alapján elképzelt hangulatvilágot. Annak pedig külön örülök hogy az eredeti történethez képest túl sokat nem változtattak. Bár A négyek jele nem a fő-kedvenc Sherlock történetem, de mégis kikapcsolt és szórakoztatott ez a feldolgozás.