Kétségtelenül A sátán kutyája Arthur Conan Doyle legismertebb műve. Legalább a címével biztos találkoztak már azok is, akik nem Sherlock Holmes rajongók, de még csak nem is lelkesednek különösebben a krimi iránt. Talán sokan még azt sem tudják pontosan, hogy ez egyáltalán Sherlock-történet.
Számos filmváltozat készült a filmből, természetesen Jeremy Brett főszereplésével is forgattak egyet 1988-ban. Legutóbb 2000-ben és 2002-ben is készült egy-egy film, tehát látszik, hogy a mai napig népszerű és hálás feladat ebből a regényből filmet készíteni.
De én most magával a könyvvel szeretnék egy picit foglalkozni; többek között azért is, mert a nyár folyamán - immáron többedszer - újraolvastam. Lehet, hogy csak én vagyok ilyen "elvetemült", de attól függetlenül, hogy ismerem a végkifejletet, nekem minden olvasáskor ugyanolyan izgalmas a könyv, mint amikor először olvastam.
A sztori szerint Sir Henry Baskerville éppen elfoglalni készül örökségét, egy hatalmas kastélyt, ami meglehetősen kietlen vidéken van. Félelmetes, borzongatós hely. Nemcsak azért, mert a legközelebbi szomszéd több mérföldnyire lakik, és nemcsak azért, mert a kastélyt a sűrű láp veszi körül, hanem azért is, mert Sir Henry nagybátyja a kastélyon kívül lelt szörnyű halált egy éjjel...
A családot ugyanis egy legenda tartja rettegésben, ami évszázadokra nyúlik vissza. Annak idején a család egyik őse, Hugo Baskerville elrabolt egy fiatal nőt, aki - miután sikerült megszöknie - átkozta meg a Baskerville családot, s a család sok tagja halt meg a lápon, halálukat pedig egy hatalmas, sátáni kutya okozta.
Sir Henry tántoríthatatlan, mindenképpen be akar költözni a kastélyba, modernizálást tervez, ám miután egy figyelmeztető levelet kap, és félpár cipőjét ellopják, Sherlock Holmes-hoz fordul segítségért. Holmes - mivel neki sürgős és halaszthatatlan ügye van Londonban - Watsont bízza meg azzal, hogy testőrködjön az ifjú örökös mellett, és soha egyetlen percre se hagyja egyedül. Ketten utaznak le hát a kastélyba, ahol a Barrymore házaspár várja őket, akik nagyon régóta szolgálnak a családnál. Már ők ketten is gyanúsak a furcsa viselkedésükkel, ráadásul egy nagyon veszélyes szökött fegyenc, Selden is rettegésben tartja a környéket, akik a lápon rejtőzik. Közben Sir Henry megismerkedik a hozzá legközelebb eső szomszédokkal, a lepke-bolond (gyűjtő) Stapleton-nal és húgával. A lánnyal azonnal vonzódni kezdenek egymáshoz, s mivel Sir Henry mindenképpen jó parti, meglehetősen furcsállja, hogy a lány bátyja hirtelen haragra gerjed, amikor kettesben találja őket (séta közben).
Már így is épp elég a rejtély. Ráadásul mind Watson, mind Sir Henry hallanak éjjelente kutyavonyításra emlékeztető, ördögi hangokat. Amikor aztán egyik éjjel a lápon a holdfényben egy vadidegen embert is meglát egy pillanatra Watson, csak abban bízik, hogy Holmes végre megérkezik, és végére jár ennek a sok furcsaságnak.
Természetesen Sherlock Holmes-ban nem kell csalódnunk. Megoldja ezt a furcsa esetet is, fény derül a különösen félelmetes kutya titkára.
Ebben az olvasmányos regényben szinte mi is a hatalmas kastélyban, a kietlen és titokzatos lápon érezhetjük magunkat. Aki szeret egy picit borzongani, szereti az izgalmakat, szereti az ilyen különleges helyeket - akár Sherlock Holmes rajongó, akár nem - annak csak ajánlani tudom ezt a könyvet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése