Sherlockot egy jól menő, nagy céghez hívják, ahol sok öltönyös "okostojás" kéri a tanácsát és segítségét. Eltűnt egy dolgozójuk, egy olyan vezető pozícióban lévő fickó, aki a vezérigazgató szék várományosa lehet. Holmes azonnal betekintést kér (és kap) az illető számítógépéhez, számláihoz, tehát mindenféle adatához. A fickó szobájában egy pillanat alatt kiszúrja, hogy a sok olvasatlan könyv között melyik az egyetlen, amit gyakran lapozgatott a pasi, és ebben talál egy kis könyvecskét a luxusprostikról, amiben szinte minden oldal meg van jelölve. Innen már csak két újabb kattintás megtalálni a fickó két könyvelőjét, akik közül az egyik úgymond hivatalos, azaz tisztességes, a másik pedig mis-másol különféle összegekkel. A következő pillanatban már Sherlock és Watson a város legdrágább éttermében ülnek, ahol erre a könyvelőre várnak, aki meg is jelenik, és bár először tagadja a piszkosságokat, kiderül hogy valóban az ő segítségével kerülnek összegek az eltűnt fickó magánszámlájára, amit aztán költ amire költ... Innen a következő lépés, hogy megtalálják a lakást, amit direkt erre a célra (azaz luxusprostizásra) költött a fickó, és magát az eltűntet is megtalálják egy fotelben - természetesen halottan. Minden jel arra utal, hogy saját maga okozta a halálát, méghozzá túladagolta a kábítószert. A rendőrség is így kezeli a dolgot, és egyáltalán nem veszi lehetséges bűnösnek az asszonyt, merthogy ennek a "jó" embernek természetesen azért felesége is volt... Holmesnak ugyan gyanús az asszony, merthogy sok esetben a házastárs a tettes, de hamar kiderül, hogy nem az asszony volt.
Kiderül viszont az asszony egy fél megjegyzéséből, hogy aki előzőleg betöltötte a cégnél ezt a posztot, nem egész egy éve szintén meghalt, méghozzá azért, mert mogyoró allergiája volt, és az étteremben véletlenül rossz mogyoró olajat tettek a kajájába. Holmes-nak azonnal gyanús lesz a dolog, és ezen a vonalon indul el. Kiderül, hogy a két fickón kívül a cég másik két dolgozója is meghalt rejtélyes balesetek következtében 2003-ban illetve 2005-ben más-más városban. Amikor a cég "nagykutya" dolgozói előtt Holmes vállalja a helyzetet, az egyik dolgozó kikéri magának, hogy ezek a halálesetek gyilkosságok voltak, merthogy ő pont abban az időben járt azokban a városokban, tehát eszerint ő a gyanúsított. Holmes rá is bólint, hogy biztos így van, de aztán a fickó felkeresi Holmes-t, és bizonyítja, hogy nem lehetett a gyilkos, mert az első esetben például műtéten esett át.
Bármennyire is nem tetszik Holmes-nak a dolog, kénytelen belátni, hogy bizony, nem a megfelelő embert gyanúsítja, mígnem be nem ugrik neki, hogy a hűséges titkárnő már bizonyára régebb óta az illető mellett van, és akár ő is lehetett a gyilkos. Ecseteli is a dolgot a titkárnőnek, aki aztán pikk-pakk a mélygarázsban előkap egy sokkolót, és megkötözi Holmest, aztán főnöke vidéki házánál arra akarja rávenni, hogy ássa meg a saját sírját, persze nem kell túl mélyet, hisz az a cél, hogy megtalálják Sherlockot. Mivel Watson menet közben állandóan sms-eket küldözget Holmes-nak, a titkárnő visszaválaszol, hogy elaltassa Watson gyanúját. No persze ez nem sikerül, hisz a szöveg stílusából, azaz hogy nincsenek rövidítések és smiley-k, Watson azonnal tudja, hogy valami itt nincs rendben, és a fél rendőrség ott terem egy szempillantás alatt a helyszínen, mert ugye innen már nem volt nehéz bemérni a mobilt. Holmes közben addig ügyeskedik, míg a bilincsből is kiszabadítja magát, merthát naná hogy ő ebben is profi. Elkapják a titkárnőt, Holmes megmenekül, örvendezik Watsonnak, aki egy pillanat alatt azért megmagyarázza a bárgyúbb nézőnek, hogy mi volt fura az sms-ben, és a végefőcím előtt még egy olyan jelenetet kapunk, amikor Watson azt ecseteli, hogy a házas pasi most éppen nem igazán akar vele találkozni.
Nem lett volna rossz maga az eset és annak kinyomozása, csak sajnos megint sokmindent akartak belegyűrni ebbe a 40 percbe. Túlságosan pörögtek a dolgok, de sajnos nem a jó értelemben. Megint kapkodni kellett a fejünket, hogy most mi van, ki kicsoda, és azon kívül, hogy a főnök pozíciójával együtt a titkárnőé is nőtt, nem igazán kaptunk magyarázatot a miért-re. Nem tudtuk meg, hogy az előző emberek halála miért is volt fontos, hogy miért pont nekik kellett meghalni, tehát tételesen nem derült ki, hogy kinek a halála milyen változást hozott a főnök vagy a titkárnő életébe, miért pont ők kellett, hogy áldozattá váljanak. Nem tudtuk meg, hogy akkor a főnök és titkárnő most összejátszott, vagy a főnök tényleg totálisan ártatlan volt-e. A feleségről sem derült ki semmi, csak fél perc alatt annyi, hogy tudott a férje nőügyeiről. Szóval ez a rész is kesze-kusza volt, és erre a részre is igaz, hogy a kevesebb több lett volna. Talán a felesleges randis szál helyett lehetett volna jobban kidolgozni a bűntett körüli nyomozást. Nekem ez a rész is kevés volt, de mivel az ötlet jó lett volna, itt picit feljebb billen a mérleg, mint az előző két résznél, és jó szívvel ennek megszavazok egy 10/6-ot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése