A számos klasszikus Sátán kutyája feldolgozások után megérkezett az új, modern változat is Benedict Cumberbatch és Martin Freeman főszereplésével, a BBC Sherlock című sorozatának második évada második részével.
Talán nem véletlen, hogy - mint mindig - magával a címmel is variáltak egy picit, így kapta az epizód a The Hounds of Baskerville címet az eredeti, The Hound of the Baskervilles helyett. A történet ugyanis merőben elrugaszkodik az eredeti történettől.
Sherlock tétlenül és idegesen járkál fel-alá nappalijában. Nincs semmiféle ügye, még a honlapján sem kap semmi jó feladatot, csak egy egy kislány keresi elveszett nyusziját, ami világított, amikor utoljára látta. Mígnem betoppan egy Henry nevű fiatalember, aki apja 20 évvel ezelőtti haláláról mesél, aminek kisfiúként szemtanúja volt. Sherlockot ez az ügy sem hozza lázba egészen addig, amíg Henry meg nem említi, hogy apját egy hatalmas véreb ölte meg. Így aztán Sherlock, Watson és Henry Dartmoor felé veszi az irányt, ami egy kietlen, lápvidékes, ám gyönyörű táj, Grimpen falu mellett van, és ahol nem mellesleg van egy Baskerville névre hallgató katonai bázis, ahol mindenféle titkos kísérletek folynak, de maguk a helyiek sem tudják, hogy mik történnek a szigorúan védett területen.
Egy fogadóban Sherlockék hallanak más mende-mondákat is a sátáni vérebről, egy fiú látta is a kutyát, és a mobilján képet is mutat róla, de Sherlock még mindig csak mosolyog a történeten.
Mivel bátyjának, Mycroft-nak szinte mindenhova bejárása van (hiszen mint tudjuk, Mycroft maga a kormány), ezért az ő nevével sikerül Sherlocknak és Watsonnak bejutnia Baskerville-be, ahol találkoznak dr. Stapletonnal, aki egy nő (az eredeti történetben Stapleton húgának adja ki feleségét, és ő követi el a gyilkosságokat), Barrymore őrnaggyal (az eredeti történetben ő a Baskerville család szolgálója), és dr. Frankland-al (aki az eredeti sztoriban a mindig teleszkópjával leselkedő szomszéd). Túl sok időt nem töltenek a bázison, mert jó húsz perccel bejutásuk után kiderül, hogy valójában illegálisan vannak bent. Ám dr. Frankland megmenti a dolgot, amikor közli, hogy már találkozott Mycroft Holmes-szal, s majd ő kikíséri őket, ahol elmondja nekik, hogy nagyon szereti Holmes weblapját és Watson doktor blogját, és még a mobilszámát is felírja nekik.
Henry még mindig rémálmoktól szenved, éjjelente az apja halálával álmodik, és két szó beugrik neki, amivel nem tud mit kezdeni: Liberty In. Pszichiáterhez jár, dr. Mortimerhez, aki ellentétben az eredeti történettel nő (az eredetiben dr. Mortimer kereste fel Holmes-t a Baskerville család legendájával).
Egy éjjel aztán Sherlock és Watson is kimegy arra a helyre, ahol a gyilkosság történt húsz éve, és Sherlock is megpillantja az izzó szemű, hatalmas vérebet. Látszik rajta még később is, hogy fél, de aztán másnapra kipiheni a félelmét.
Megjelenik a helyszínen Lestrade felügyelő, aki bárhogy szeretné, nem tudja Holmes-szal elhitetni, hogy csak vakációzni jött ide. A parancsára azonban újra be tudnak jutni Baskervill-be, ahol dr. Stapleton segít nekik, akiről kiderül, hogy az ő lánya volt, akihez véletlenül génmanipulált nyúl került, és erről írt Sherlock honlapján.
Mivel Holmes úgy gondolta, hogy valami étellel vagy itallal drogozták be őket, így cukrot csempészett Watson kávéjába, aki egyébként cukor nélkül issza a kávét. De a cukor vizsgálata nem mutatott ki semmiféle drogot. Watson eközben kóborolt Baskerville-ben, és ő is meglátta a kutyát, és félni kezdett, de szerencsére Holmes idejében megmentette.
Régi képeket nézve dr. Stapleton segítségével rájöttek, hogy ilyen kísérleteket már Indiana-ban is végeztek, amelyekben részt vett dr. Frankland. Találtak róla régi fotót és sikerült bejutni a számítógépébe. Hogy leleplezzék, a gyilkosság helyszínére hívták éjszaka, ahol nem csak Holmes és Watson, de Henry és Lestrade felügyelő is jelen volt. Dr. Frankland végül bevallotta, hogy Henry apja rájött olyan dolgokra, amire nem kellett volna, azért ölte meg, és nem étel, vagy ital okozta a látomásokat és a félelmeket hanem egy gáz, amit Watson beszippantott Baskerville-ben, a tett helyszínén pedig eleve megvolt ez a gáz - mint kísérleti terep. Az akkor még kisfiú Henry hogy realizálja a dolgokat, egy kutyát képzelt el a gázálarcos, szem-résznél pirosan világító férfi helyett, akinek pólóján olvasta a Liberty In. (diana) feliratot. Génmanipulált kutyák persze voltak a laboratóriumban, csakúgy mint más állatok, de nem ördögi nagyságban.
Dr. Frankland menekülés közben egy maga kirakott csapdába lépett bele, és robbant fel.
Az ügy megoldása után Sherlock és Watson nyugodtan visszatérhetett Londonba, és Henryt sem kínozták már tovább rémálmok.
Izgalmas és érdekes volt a történet, bár nekem ici-picit az évadnyitó rész jobban tetszett. Bár a történetet kellően kifordították, sokat tettek hozzá, de mivel eleve ezek a sztorik át vannak ültetve a mai világba, így egyáltalán nem volt fura és túlzott. Sherlock következtetései pedig, amiket elhadarni szokott, most is tökéletesek voltak, és szerencsére jónéhány volt belőlük, így aki eleve ezekért rajong, most sem csalódott.
Örülök hogy a nevek közül is mindegyiket megtartották - bár szerepük és jelentőségük más lett a karaktereknek :) Az aláfestő zene most is jóra sikerült, a poénok ezúttal is helyükön voltak, a táj pedig ebben a feldolgozásban is egyszerre szép és kicsit baljós. Tehát nekem ez a rész is tetszett - egyformán úgysem jöhet be az embernek az összes rész :) - és biztos elő fogom venni még párszor ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése