2012. január 8., vasárnap

Botrány Belgráviában

Január 1-jén mutatták be a BBC Sherlock sorozata második évadának első részét Botrány Belgráviában (A Scandal In Belgravia) címmel. Ma végre sikerült is megnéznem ezt a részt, ami számomra tökéletesen hozta az első évad színvonalát mind történetben, mind a régi és modern kor tökéletes ötvözésében, úgy a szereplők remek játékban.

Az első másfél-két percben egy visszautalást kaptunk az előző évad zárásából, ahol már elhangzott Sherlock legnagyobb ellenfelének, Moriarty-nak a neve. Esetleg aki nem látta az első évadot, vagy nem mindhárom részét, annak sem kell megijedni. Tökéletesen követhető az új rész azok ismerete nélkül is.

A főcím után máris Sherlock nappalijában találjuk magunkat, ahol Watson rendületlenül blogol, Sherlock pedig uncsi kuncsaftokat hallgat, igaz nem sokáig, mert sorra passzolja le őket. Egyik fickó azon kesereg kezében egy "bödönnel", hogy kicserélték a nénikéje hamvait, más meg ellopott aktákat kerestetne. Két kislány azt panaszkodja, hogy nem engedték, hogy lássák a nagyapjukat, miután meghalt, biztos azért mert a mennybe került. Sherlock lazán lerázza őket azzal, hogy az emberek nem a mennybe kerülnek, hanem egy szobában elégetik őket... Cuki :))) Jobb dolga nem lévén Sherlock inkább Watson-t cikizi a blogja miatt, melyet szerinte úgyse olvas senki :P Bár Watson szerint ebből él Sherlock, nem a saját honlapjából, ahol 240 hamufajtát különböztetett meg :)

Közben a rendőrség is felkéri Sherlock-ot ilyen-olyan ügyekben való segítségre, és bizony, már nem tud az utcára úgy kilépni, hogy ne csattanjon néhány fényképezőgép.

Éppen egy ügyön nyomoznak, Watson a helyszínen wi-fi kapcsolattal tudósít az otthon, egy szál lepedőbe burkolózott Holmes-nak, amikor Watson-ért egy helikopter érkezik, Holmes lakásán pedig megjelenik két férfi, akik őt is magukkal viszik. Jókat nevettem, amikor a célhelyszínen, a Buckhingam Palotában ült a két férfi, Sherlock még mindig csak lepedő-öltözetben, Watson furcsálló pillantásai kereszttűzében, s miután megbeszélték hogy Sherlock-on nincs alsónemű, hahotázásban törtek ki. :D



Megjelenik aztán Sherlock bátyja, Mycroft, és sikerül Sherlock-ot rábírni arra, hogy öltözzön fel. Még egy férfi is csatlakozik hozzájuk, így aztán már négyesben, teázás közben ismertetik Sherlock-al a feladatot.

Egy nő képét mutatják meg Sherlock-nak, s elmondják, hogy az előző évben két politikai botrány főszereplője volt a nő, akit a szakmájában (dominatrix) csak úgy hívnak, hogy "A Nő", azaz Irene Adler. Nagyon tetszett, hogy miközben Sherlock a nő képeit nézte, közben mutatták Irene-t is, amint a mobilján Sherlock fotóit - köztük legújabb paparazzi képeket is - nézegetett. A nő birtokában vannak olyan fotók, amik valaki számára kompromittálóak lehetnek, és ezeket kéne Sherlock-nak visszaszerezni.

Sherlock aztán egy csellel be is jut a nő házába, de mivel a nő tudja, kivel áll szemben, ezért nem is csinál titkot belőle, hogy a fotókat keresi. Irene próbálja őt elcsábítani, teljesen meztelenül fogadja Holmes-t, akit persze azért teljesen nem vesz le a lábáról. Mikor Sherlock megtalálja a páncélt, ketten rajtuk ütnek, de sikerül leteríteni a támadókat. A páncél kódja pedig nem más, mint a nő méretei, amit Holmes természetesen megfejt. Ötletes! :) Kiderül azonban, hogy a fotók egy mobilon vannak, ráadásul nem csak ezek a fotók, hanem sok olyan dolog, ami mások számára is kompromittáló lehet. A mobil persze jelszóval védett, amit a film során Sherlock folyamatosan próbál megfejteni, s a képernyőn látható kiírásban nyomon tudjuk követni, hogy hány lehetősége van a próbálkozásra. Az I Am _ _ _ _ LOCKED helyére kellene a megfelelő kód.

Közben elérkezik karácsony. Sherlock nappalijában együtt ünnepel Watson, Mrs. Hudson, a házvezetőnőjük, Lestrade felügyelő, Molly, aki boncmesterként ténykedik. Ez az ünnepi "betét" külön jó pont a filmben. Tetszik a lakásuk hangulatos karácsonyi dekorációja a kandallóval, égősor az ablakon, és ott legalább esik a hó! Mivel új év első napján mutatták be ezt a részt, így külön ötletes volt, amikor boldog új évet kívánt egymásnak Sherlock és Watson. Tényleg minden apró részletre figyeltek a készítők! ;)

A karácsonyi ünnepség közepette mindenki felfigyel, amikor Sherlocknak sms-e érkezik, ráadásul ezt egy sokat sejtető női sóhaj jelzi :) (Ilyen sms-ek még jónéhányszor lesznek a történet során) Sherlockék a boncteremben kötnek ki, ahol egy szétroncsolt arcú női holttestet azonosít Sherlock Irene Adler-ként. Bár az arc felismerhetetlen, a méretek stimmelnek... Előtte Irene elküldte Sherlocknak a mobilt, azonban továbbra sem tudja a kódot megfejteni, pedig meg is röntgenezi a készüléket :)

Sherlock csak hegedül, zenét szerez, s közben kiderül, hogy Irene mégsem halt meg, él és virul. Ez a része a történetnek mondjuk nem lepett meg ;)

Irene szeretné visszaszerezni a mobilt, mondván hogy csak megőrzésre küldte Sherlocknak, de persze kedvenc detektívünk nem adja olyan könnyen. Egy ugyanolyan mobilt ad a nőnek, aki be is üti a kódot, amit Sherlock leles, és a valódi telefonban próbálja ki ugyanazt a kódot. Ami persze nem működik, hiszen mint Irene mondja, az élete az a mobil, bármikor felismeri. A közös jeleneteknél egyébként nagyon jól működött Sherlock és Irene között a kémia. Na persze semmi "komoly" nem volt egy kézfogáson kívül, és az igazi Sherlock rajongók tudják, hogy a férfit nem lehet mindenféle női bájjal levenni a lábáról. Bár néha azért elbizonytalanodtunk... :)

Sherlock megfejti, hogy egy repülőgép terrorista akció miatt fel fog robbanni, és a helyszínre siet. Ott döbbenten látja, hogy a gépen halottak vannak. A kormány tudott a készülő terrorista akcióról, s ezért ezt a "megoldást" választották (itt Sherlocknak beugrik, az elcserélt nénike, és a nagyapa akit nem láthattak az unokák...), így nem lett volna újabb halálos áldozat, és a terroristák is abban a hiszemben éltek volna, hogy sikerült az akciójuk. De mivel Sherlock megfejtette és megszellőztette az ügyet, így kénytelen volt a kormány megmondani a terroristáknak, hogy tudnak az akcióról, és lefújták az ál-utasokkal való gép indítását.

A történet Sherlock lakásán folytatódik, merthogy Irene még mindig próbál alkudozni, hiszen még mindig birtokában van egy csomó olyan adatnak, ami komoly problémákat okozhat a kormánynak. Kiderül, hogy két kód is tartozik a telefonhoz. Egy amivel belépni lehet, egy amivel mindent törölni. A röntgen alatt Sherlock kiderítette, hogy ha rossz kód kerül beírásra, akkor felrobban a telefon, tehát minden adat megsemmisül. Irene aztán bevallja, hogy Moriarty személyében nagyszerű segítsége volt, majd Mycroft "gratulál" neki, amiért egy nemzetet sikerült térdre kényszerítenie. Sherlock azonban közbelép, s ha még épp az utolsó percben is, de sikerült megfejtenie a kódot, amit a nő érzelmeiből következtetett ki. Beírta a mobilba hogy SHER, amit első pillanatra nem is fogtam fel, aztán persze a teljes szöveget nézve azonnal világossá vált: I Am Sherlocked.

Az ügy véget ér, később Mycroft és Watson egy kávézóban futnak össze, ahol Mycroft elmondja, hogy Irene meghalt. Terroristák elfogták Karacsiban és lefejezték. Megállapodnak hogy ezt nem mondják meg Sherlocknak, csak annyit, hogy Amerikában tanúvédelmi programban van a nő, ezért nem láthatja többet. Watson el is mondja ezt Sherlocknak, és a nő aktáját indul visszavinni Mycroft-nak. Sherlock elkéri a mobilt - emlékként. Aztán Sherlock egyedül marad a szobában, leperegnek a képernyőn a nőtől kapott sms-ek, majd egy mobilos kamerás felvételt látunk egy fekete ruhás, fekete leples, térdelő nőről, akit éppen lefejezni készülnek. Még utoljára egy sms-t küld Viszlát Mr. Holmes szöveggel, és mikor már a bárdot lendíti a mellette álló fekete ruhás férfi, egy női sóhajt hallunk, egy sms-s hangot, s a férfiban felismerhetjük Sherlockot, aki azt mondja a nőnek, hogy futás.
Aztán már csak nevetgél Holmes a szobájában :)

Nekem nagyon bejött az évadnyitó rész. Lendületes volt, és igazán csavaros, hiszen többször túljártak egymás eszén. A befejező csavarért pedig külön egy pontot érdemelnek. Végülis az eredeti történetben is életeben marad Irene, és Amerikába utazik, ott Sherlock emlékként a nő fotóját tartja meg fiókjában elzárva.

Továbbra is úgy gondolom, hogy a BBC sorozat méltó az eredeti novellákhoz, és a Jeremy-s sorozatokhoz is. Bár modernizált és variált a történeteken, beveti a napjainkban hódító "kütyüket", de mégsem válik a film túl modernné, és nem írták át a történetet olyanra, amihez kis köze sincs a Doyle által megírt novellákhoz. Nagyon klasszul megtalálták az átmenetet a régi kor és a modern kor ábrázolása között. A zenei aláfestés is tökéletes!

Az Irene Adlert alakító színésznő is kellemes csalódás volt. Az nézőpont kérdése, hogy ki látja szépnek (szerintem az), de az biztos, hogy van benne valami különleges, valami megfoghatatlan, és nagyon jól illett a szereplőgárdába.

Kíváncsian és izgatottan várom a következő részt! ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése