Sokan talán kétkedve néznek erre a novella címre, hiszen mit is lehet „regélni” egy mérnök ujjáról? Arthur Conan Dolye azonban ezúttal sem okozott csalódást olvasóinak, hiszen a mérnök eme testrésze köré is igazán csavaros sztorit épített fel.
Mérnökünk, Victor Hatherley kora reggel kereste fel Watson doktort, és kapásból azzal nyitotta a látogatást, hogy egy kendőt letekerve kezéről megmutatta a hüvelykujját, illetve „a helyet, ahol lenni szokott”. Watson kezelésbe vette a sebet, és mivel kiderült hogy a mérnök kifejezetten rejtélyes úton-módon vesztette el ujját, együtt mentek el Sherlock Holmes-hoz, ahol aztán Victor elmesélte nem mindennapi kalandját.
A folyammérnökként dolgozó fiatalember apja örökségét megkapva saját vállalkozásba kezdett. Egy este egy bizonyos Stark Lisander kereste fel, aki tudta a mérnökről, hogy egyedülálló, érti a mesterségét és képes a titoktartásra. Különös megbízást adott a mérnöknek: még ma este menjen ki az utolsó vonattal Eyfordba, Berkshire-be, ahonnan majd kocsival viszik tovább. Az ötven guinea fizetés nagyon kecsegető volt, így a mérnök azonnal rábólintott az ajánlatra. Még akkor is, amikor kiderült, hogy nem lesz olyan vonat, amivel vissza kell jönnie, így kénytelen lesz megbízójánál tölteni az éjszakát. A feladat sem volt bonyolult: mindössze egy meghibásodott tőzegprés gépet kellett megnéznie, és megállapítani, hogy mi a hiba. Szerelést nem kellett végeznie, a megbízó csak annyit akart tudni, hogy mi a masina hibája. Ígyhát a mérnök a megbeszéltek szerint éjjel útra kelt, a vonatozás után átszállt megbízója lovaskocsijára és úgy hajtottak az éjszakában, hogy kinézni sem tudott az ablakon, mert az be volt fagyva.
Egy sötét házba érkeztek, ahol egy nő és másik férfi volt még. A nő amikor tudta, kihasználta az alkalmat arra, hogy a mérnököt távozásra bírja, de ettől csak még jobban izgatta a mérnököt, hogy miért is hozták ide, így természetesen maradt.
A mérnököt egy kis, sötét szobába vitték, amit teljes mértékben elfoglalt a prés. A mérnök megállapította és elmagyarázta a két megbízó férfinak a gép hibáját, de gyanús volt neki, hogy tőzeg préseléshez miért használnak ilyen kolosszális gépet. Amint erre rákérdezett, el is vágta a fát maga alatt: A két férfi a mérnökre zárta az ajtót és beindították a gépet. A mérnök már éppen azon gondolkozott, hogy helyezkedjen, hogy fog majd kevésbé fájni a halál, amikor észrevette, hogy van menekvés. A nő – aki előzőleg már távozásra akarta bírni – segítségére volt a menekülésben, mutatta hogy merre fusson. Az ablaknál érte utol egyik megbízója, s bár a mérnök ki tudott ugrani, egy bárd szerű valamivel a hüvelykujját levágták. Futás közben egy bokorban bújt meg, ahol másnap, már világosban tért magához. Ráadásul amikor körülnézett, nem találta a házat, egy árokparton feküdt a pályaudvar mellett, ahol éjjel kiszállt a vonatról. Hüvelykujja (helye) azonban bizonyossá tette, hogy a kaland valóban megtörtént, nem csak álom vagy képzelet volt.
A pályaudvaron hiába kérdezősködött, a megbízóját nem ismerte senki. Visszautazott Londonba, ahol sebével Watson doktort kereste fel, így zárult a története.
Holmes a jegyzeteiből elővett egy nem túl régi cikket, ami egy gépészmérnök eltűnéséről szólt, akit azóta sem találtak.
A mérnök ezúttal már Sherlock Holmes-al és Watsonnal együtt utazott vissza a tett színhelyére. Már a pályaudvarról látták, hogy a közelben egy ház ég. A mérnök azonnal felismerte az előző éjjeli házat, s mint kiderült, a ház valójában a pályaudvar mellett állt, a kocsikázás csak „elterelő hadművelet” volt, hogy a mérnök még véletlenül se találhassa ki, hol is járt az éjszaka folyamán.
A két férfi és a nő nem került elő, a ház egyik ablakának párkányán viszont találtak egy hüvelykujjat. A tüzet csak estére tudták eloltani, és bár a gép vas szerkezete megmaradt, illetve találtak nikkelhalmazt is, de hamis pénzt nem, pedig eddigre ár mindannyian biztosak voltak benne, hogy itt pénzhamisítási műveletek zajlottak. Bár Holmes nem kaphatta el a tetteseket, s a mérnök sem kapta vissza hüvelykujját, de legalább nyert némi tapasztalatot. Úgy gondolom, még a mai világban is megállja a helyét a tanulság: munka nélkül, rövid idő alatt nem lehet sokat keresni. Ha mégis ilyen ajánlatot kapunk, ott valami gyanús, és jobb messziről elkerülni!
„Hogyan került a mérnök a rózsabokrok közül az országútra, örökre titok maradt volna, ha a lábnyomok után Holmes meg nem állapítja, hogy valószínűleg az a bizonyos szép asszony és a kevésbé vérengző angol volt az, aki biztos helyre cipelte.
- Szép mulatság – mondta a mérnök hazatértünkkor. Elvesztettem egyik ujjamat; ötven guineát, amit megérdemeltem, s mit nyertem?
- Tapasztalatot – mondta Holmes nevetve. – Ami aranyat ér.
