A kék karbunkulus

Január elején blogoltam A kék karbunkulus című Sherlock történetről, annak is a filmváltozatáról. Ahogy akkor is írtam, minden évben, minden karácsonyi szezonban előveszem ezt a történetet a novella és a film változatban is. Mivel karácsonykor játszódik a történet, így számomra az ünnepi készületben, ünnepi időszakban legalább annyira kötelező ez a darab, mint másnak mondjuk a Télapu, vagy a Reszkessetek betörők :)

Ezúttal a novellát olvastam el először, amit hamarosan követ majd a film megnézése is.
A történetről túl sokat nem akarok írni, hiszen a film kapcsán már mindezt leírtam.
Szerencsére akkoriban még nem volt divat, amit manapság művelnek, hogy egy-egy történetet annyira átvariálnak, hogy a tettes személye is más lesz. A film tökéletesen követi a novella minden egyes mozzanatát, sőt a párbeszédeket is, így olvasva és nézve is igazán élvezetes a történet.

Persze a novellában a leírások részletesebbek. Nekem már a kezdet is nagyon tetszik, talán ha nem létezne a film, akkor is magam elé tudnám képzelni ezt a képet:

"Karácsony második napjának reggelén azzal a szándékkal kerestem fel barátomat, hogy az ünnep alkalmából átadjam neki jókívánságaimat. A pamlagon hevert mályvaszínű háziköntösében, a pipatartó karnyújtásnyira a jobb oldalán, a keze ügyében pedig egy halom, egymásra hajigált reggeli lap, amelyeket nyilván azon frissiben tanulmányozott át. A heverő mellett egy szék állt, támlájának egyik csücskén egy igencsak viseltes és gyanús küllemű, szakadt nemezkalap szomorkodott. A szék ülőkéjén fekvő csíptető és nagyítólencse arról tanúskodott, hogy a kalapot szándékosan helyezte el Holmes a szék támláján a fent említett módon, hogy minél jobban szemügyre vehesse..."

A történet főszereplője ez a kalap, hiszen ennek tanulmányozásával és az ebből levont következtetések kapcsán sikerült megtudni egyet s mást a kalap tulajdonosáról, s aztán hirdetések feladása révén sikerült is megtalálni az illető úriembert.
És nem Sherlock történettel állnánk szemben, ha csak egy egyszerű kalap-gazdi keresésről lenne szó, hiszen mint hamarosan kiderül, egy felbecsülhetetlen értékű drágakő van a történések középpontjában.

A következtetéseket szép sorba véve Sherlock hamar megfejti a dolgok nyitját és megtalálja a bűnöst, akit karácsony lévén ugyan futni hagy, mert tudja, hogy a tettest csak egyszer kerítette hatalmába a gazdagság utáni sóvárgás, de igazi bűnöző úgysem válik belőle, mert ahhoz túlzottan is félős. A hamis vádak alapján letartóztatott férfit pedig tudja, hogy el fogja engedni a rendőrség.

Ahogy Sherlock mondja:
"Különben is, karácsony van, a szeretet és megbocsátás ünnepe. A véletlen egy páratlan és bizarr esetet sodort az utunkba. A megnyugtató befejezés egyben jutalom is fáradozásunkért."

Nekem különösen tetszik, hogy a karácsonyi történetben nem gyilkosság után nyomoztak, nem halt meg senki, a tettesnek pedig egy fenyítés talán nagyobb büntetés volt, mintha börtönbe került volna. Talán kicsit "lightosabb" a befejezés, és maga a cselekmény is, de talán így válik a történet egy olyan karácsonyi olvasmánnyá, amit bárki szívesen elővehet, hiszen nincs benne erőszak, nincs benne gyilkosság, egyszerűen csak szórakoztat és a jóra tanít.

Akik már megunták a Télaput (félreértés ne essék, nem cikizni akarom ezt a karácsonyi filmet, hiszen nekem is nagy kedvencem, sőt, az idei szezonban már meg is néztem ;), netán karácsonykor sem szeretnének krimi nélkül maradni, azoknak jó szívvel ajánlom a novellát, illetve a filmet, vagy ebben a sorrendben mindkettőt :)