2012. március 10., szombat

Sherlock Holmes és a selyemharisnya esete



Rupert Everett és Ian Hart főszereplésével készült 2004-ben a Sherlock Holmes és a selyemharisnya esete (Sherlock Holmes and the Case of the Silk Stocking) című film, amelynek hazai DVD kiadását a héten sikerült beszereznem, s mivel a filmet még nem láttam, így hamar sort kerítettem a megtekintésre. A történet nem Conan Doyle műve, tehát az eredeti novellák között ezt nem található meg!

A történet egy halálesettel kezdődik. Fiatal lány holttestét találják meg, s a ruházata alapján úgy gondolják, hogy egy prostituált az áldozat, azonban Holmes a lány finom kezéről, bőréről, ápoltságáról megállapítja, hogy magasabb társadalmi osztályba való. Meglátása természetesen jó, kiderül hogy a lány 17 éves volt, Pentney hercegének a lánya, akit olyan valaki hurcolt el saját szobájából a tetőn át, akit ismert. Brandybe kevert altatóval kábították el a lányt. A torkán egy selyemharisnyát nyomtak le, illetve egy másik harisnyát a torka köré tekerve fojtották meg. A gyilkos jellegzetes csomót kötött a harisnyán. Ruháját levették, és egy másik ruhát adtak rá (ami először a nyomozókat megtévesztette). A lány apja, Pentney (Jonathan Hyde alakította - örültem az ismerős szereplőnek :) megkérte Holmes-t, hogy keresse meg a gyilkost, és biztosította arról, hogy bármennyit fizet, ha megtalálja, ki ölte meg a lányát.

Watson közben esküvőjére készül, de természetesen segít Holmes-nak a nyomozásban. Érdekes, hogy felesége nem Mary Morstan, ahogy az eredeti regényből tudjuk, ráadásul egy konferencián találkoztak, és a nő maga is foglalkozik pszichológiával, így a nyomozás során ő maga is Holmes segítségére lesz.

Hamarosan egy másik, szintén magas társadalmi osztályba való tizenéves lány holttestére bukkannak. Őt is szobájából hurcolták el, őt is elkábították, róla is levették a ruhát, és az előző halott lány ruháját adták rá. Torkában, nyakán ugyanúgy megtalálták a selyemharisnyát, ugyanazzal a jellegzetes csomóval. Holmes, és a rendőrség, illetve Lestrade felügyelő is biztos benne, hogy a két ügy összefügg. Sherlock szerint egy előzőleges öngyilkosság is ebbe a sorba tartozik. Lestrade ugyan nem ért vele egyet, de exhumálják a fiatal lány holttestét, aki a Temzébe vetette magát. Kiderül, hogy Holmes megérzése ezúttal is jó volt: a lány torkában megtalálták a harisnyát. Hamarosan azt is megtudjuk róla, hogy egykor egy amerikai család nőtagjának volt a társalkodónője, de elbocsátották, ezt követően pedig egy cipőboltban kapott állást, ott, ahol a két halott lány cipőit is készíttették.

Holmes úgy véli, a gyilkos egy kicsi körben mozog, és olyan valakinek kell lennie, akinek mindhárom családdal volt kapcsolata. Így vezetnek a nyomok a Pentney család mostani komornyikjához, Charles Allen-hez, aki régebben a másik két családnál is szolgált, s a történések finoman érzékeltetik, hogy a mostani család úrnőjével szorosabb viszonya is van.

A Pentney lány temetése után egy újabb lány tűnik el a temetőből, a család három lánya közül a legkisebb, aki mindössze 13 éves. Szerencsére őt sikerül időben megtalálni és megmenteni. Itt jön a képbe Holmes menyasszonya, aki pszichológusként beszélget a lánnyal, aztán Holmes ügyesen összehozza, hogy a lány és Charles Allen szembe találkozzanak egymással. A lány sikítozni kezd, és egyértelműen a férfira mutat, hogy ő volt az. Újra ujjlenyomatot vesznek tőle, ám az egyetlen, eddig ismeretlen, brandys üvegen talált ujjlenyomattal nem egyezik. Lestrade felügyelő még mindig nem hiszi, hogy a komornyik lett volna a gyilkos, Sherlock azonban biztos benne.

Megkéri a Pentney család nagyobb lányát, Mirandát, hogy segítsen csőbe húzni a gyilkost. Este bált rendeznek a család házában, a lány félrevonul, a komornyik pedig utána megy, pezsgővel kínálja. A lány elájul, Holmes és Watson pedig rajtaüt a férfin, és rögtön börtönbe vitetik. Az ujjlenyomat azonban még mindig nem passzol... Ekkor döbben rá Sherlock arra, hogy a férfinek segítsége volt, aki nem szimplán segített a gyilkosságokban, hanem aki képes volt alibit biztosítani a komornyiknak, ezt pedig más nem teheti, mint olyan valaki, aki hasonlít rá, történetesen egy ikertestvér. Azonnal a börtönbe mennek kihallgatni a letartóztatott férfit, Sherlock pedig útnak indul, hiszen Miranda így még mindig veszélyben van. Lestrade nem tud vallomást kiszedni a börtönben lévő férfitől, az csak úgy ajánl segítséget, ha ő maga mutathatja meg a helyet, ahova a lányokat szokták vinni. A valódi gyilkos, Charles pedig már elkábította Mirandát, s elindul vele.

A végső összecsapás egy szépen berendezett pincehelyiségben játszódik, ahol sikerül megmenteni Miranda életét, és mindkét férfit sikerül elkapni, és börtönbe küldeni, Sherlock pedig ecseteli nekik, hogy akasztás lesz a büntetésük.

A szövevényes ügy után Watson és menyasszonya egybekelnek, ünnepi vacsorájuk Sherlock társaságában fogyasztják el, majd onnan indulnak nászútra. Sherlock és Watson pedig megállapodnak, hogy további ügyekben is számíthat Holmes a doktor segítségére.

Rupert Everett szerintem külsőleg, és játéka alapján is megfelelt Holmes-nak. Magas, vékony alakja adott a szerepre, és arcát, haját is sikerült úgy megcsinálni, hogy hiteles Holmes váljon belőle. Jól álltak neki a korabeli ruhák is, talán a hosszú esernyő helyett inkább sétapálcát adtam volna a kezébe, hogy teljesen hiteles legyen a kép. Ian Hart aranyos és jópofa volt, de Watson-ként annyira nem jött be. A menyasszonya pedig túl modern volt, ő nem igazán nyerte el a tetszésemet. A lakásuk, sőt néhol még a Baker Street 221B berendezése is modernebbnek tűnt a megszokottnál, illetve annál, ami a képzeletünkben él. Most láttam először telefonon beszélő Holmes-t is, persze az adott korban ha jól tudom már működtek a távbeszélő készülékek, tehát elvileg lehetett Holmes lakásában telefon.

A filmben felbukkant Holmes házvezetőnője, Mrs. Hudson is, akivel viszont tökéletesen elégedett voltam. Aranyos, ősz hajú, nem nagyon, de picit terebélyes, ám alacsony hölgy. Pont amilyennek mindig is képzeltem, illetve amilyennek a Jeremy Brett féle sorozatból megszoktam. Talán ő volt a legjobban megalkotott karakter. A vacsora időpontjára vonatkozó kérdés pedig A négyek jeléből ismert momentummal szinte tökéletesen megegyezett (csak az eredetiben nem fél 8, hanem holnapután este 8 hangzik el :)
- Mikorra kéri az ennivalót?
- Fél 8-ra. Holnapután!

London ábrázolása is tetszett, hiteles volt. Sötét, komor, ködös, ráérősen sétáló emberek, lovaskocsik. A hangulatot, korabeli ruhákat nagyon hitelesen ábrázolták.

Összességében a közepesnél kicsit jobbnak értékelem a filmet. Sajnos Holmes logikája, következtetése nem nagyon lett kidomborítva, de szerencsére egy szükséges pisztolylövésnél több, nagyobb akció sem volt a filmben. A megoldás ötletes, de azért nem annyira különleges. Ettől függetlenül a Sherlock rajongóknak néhányszor mindenképpen érdemes megnézni, akár Rupert, akár a készítők által kitalált történet miatt!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése