A legrégebbi Sherlock Holmes novellák egyike A pöttyös szalag, ami a fő kedvenceim között szerepel. Olvasva, és filmen is egyaránt nagyon kedvelem, s bár rengetegszer olvastam – láttam a történetet, mégsem tudom soha megunni.
Már a novella nyitó mondatai – Watson doktor tolmácsolásában - is magukért beszélnek:
„Ha az utolsó nyolc év alatt naplómban feljegyzett hetven esetre gondolok, amelyek egytől-egyig érdekesnél érdesebb tanúságot tesznek az én különc barátom, Sherlock Holmes zseniális módszeréről; igen sokat találok közöttük, amelyek nagyon szomorúan, nem egyet, amely komikusan; de egyet sem, amely mindennapi módon végződött volna; mert ő nem pénzért, hanem szenvedélyes érdeklődésből adta magát a magándetektív szolgálatára, s minden olyan esetet, amely nem volt rendkívüli, sőt fantasztikus, egyenesen visszautasított. De ezek között a különleges esetek közt sincs egy sem, amely a Roylott család történetével összehasonlítható lenne…”
A történet Helen Stoner látogatásával indul, aki azért keresi fel Holmes-t, hogy félelméről beszámoljon és segítséget kérjen. Elmesélte, hogy ikernővérével együtt – anyjuk halála után – mostohaapjuk birtokára költöztek, ahol soha nem érezték igazán jól magukat. Magányosak voltak, és féltek a környékben lődörgő vándorcigányoktól, akik apjuk barátja volt, mert egyébként az erőszakos természetű orvos senki mást nem tűrt meg maga körül. A háznál még csak cseléd sem volt, így a lányoknak kellett minden házimunkát végezni, és tényleg nem volt senki, akihez szólhattak volna. Egyikük aztán megismerkedett egy férfival, aki megkérte a lány kezét, de a lánykérés után a nő a félelemtől meghalt.
Helen elmesélte Holmes-nak, hogy nővére éjjelente sziszegést hallott, de betudták annak, hogy biztos a cigányoktól jön a zaj, vagy esetleg azoktól az állatoktól, akit mostohaapjuk Indiából hozott haza. Egy este aztán a nővér lármázására ébredtek, aki csak a pöttyös szalagról beszélt, és hamarosan belehalt az ijedtségbe.
Most, három év elteltével Helen-t is eljegyezték, s a házon történő felújítási munkák miatt nővére régi szobájában kellett aludnia. Helen ugyanazt a sziszegést hallotta, amit nővére a halála előtt.
Holmes még aznap leutazott a házhoz, megnézte a lány, és mostohaapja szobáját, és azonnal gyanús lett neki a két szoba közötti szelelő, a nem működő csengőzsinór, de az is, hogy az ágy a padlóhoz van rögzítve. Szintén furcsának találta a mostohaapa szobájában lévő fém ládikát, tejes tálat, kutyakorbácsot. Megbeszélték a lánnyal, hogy kivételesen régi szobájában marad éjszakára, Holmes-ék pedig bejönnek a házba (a rögzített ágyas szobába), amint a lány az ablakban jelez, hogy mostohaapja aludni tért.
A két férfi hosszú órákon át virraszt a szobában, mígnem ők is meghallják a furcsa sziszegést. Holmes azonnal gyertyát gyújt és csapkod a szellőző felé, mígnem egy kiáltás rázza fel szinte az egész környéket. Együtt rohantak be a mostohaapa szobájába, akit holtan találtak, rajta a pöttyös szalaggal. Holmes jól sejtette, hogy egy egzotikus állat, pontosabban India legveszélyesebb kígyója a pöttyös szalag. Mivel közben kiderítette, hogy a lányok anyja volt vagyonos, a férfinak pedig egy fillérje sem maradt volna, ha mindkét lány megházasodik, és viszik magukkal az örökségüket, ezért ilyen fondorlatos gyilkosságra vetemedett. A halál oka a kígyó mérge volt, ami másodperceken belül hat, és az angol orvosok nagy valószínűséggel nem ismerték volna fel. Mivel Holmes megzavarta a szelelőn át, csengőzsinóron lefelé igyekvő kígyót, az ijedtében visszafordult, és máshol keresett magának áldozatot, így esett, hogy az orvos mostohaapa lett saját maga áldozata. Nem meglepő módon Holmes nem igazán bánkódott a gonosz férfi halálán ;)
A novella sokadszorra olvasva is érdekes és izgalmas. Nekem még mindig megunhatatlan és tökéletes alkotás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése