Az epizód elején a rendőrség talál egy hullát, és azonnal hívják is Holmest, akinek természetesen ott kullog oldalán a női Watson. Holmes hamar megállapítja, hogy a halott férfinél egy nő volt, aki a fotelben ült, és még a nő parfümjének illatát is megnevezi. Mivel a halott antik bútorát és több cuccát egy szomszédnál találnak meg, így azonnal beviszik a rendőrségre a szomszédot, hiába is mondja magát ártatlannak és hiába ad leírást egy idegen nőről, akit a házban látott. Holmes ugyan tudja, hogy a szomszéd csak ellopta a halott cuccait, de ölni nem ölt, a rendőrség, főleg az új nyomozó, Bell (Jon Michael Hill) nem hisz neki. Bell nyomozó rábukkan a nőre, akiről a szomszéd személyleírást adott, ami után főleg nem hisz Holmes-nak, ugyanis a nő már két napja egy kórházban van, kómában fekszik egy öngyilkossági kísérlet következtében, tehát nem követhette el a gyilkosságot. Holmes azonban fifikásan belelapoz egy, az ágy mellett hagyott könyvben, amelyet két nő részére ajándékozott belőle, és a beleírás alapján úgy gondolja, hogy a két nő testvér, s mivel egy napon van a születésnapjuk, ikrek. Így kerülnek el az ikertestvérhez, ahol jön a pofára esés: két petéjű ikrek, nem hasonlítanak egymásra, tehát a személyleírás a másik nőre nem passzol, így ő nem követhette el a gyilkosságot.
Hamarosan újabb gyilkosság történik, ezúttal egy nő hal meg. Sherlock kideríti, hogy a halott férfi és a halott nő is ritka betegségben szenvedett, a szaruhártyájukkal volt probléma, amiből aztán megállapítja, hogy a két halott testvér volt, pontosabban féltestvér, akiknek az apjuk volt közös. Innen aztán hamarosan jön az újabb csavar: a két halott féltestvér a két ikernőnek is féltestvére, ráadásul a két ikernő ezt nem régen tudta meg, amikor apjuk a halálos ágyán bevallotta a félrelépéseit, és a bal kézről született gyerekeket. Így aztán a gyanú megint a nem kómában lévő nőre irányul, hisz mivel nagy vagyont örökölnek ketten, nyilván nem örültek volna, ha a két rész helyett négyfelé oszlik a vagyon.
A nő azonban tudja igazolni az alibijét - miszerint egyedül volt otthon - a lakásnál lévő kamerákkal. Sherlock szerint a nő valahogy kijátszotta a kamerákat, de megvilágosodik, miközben terápiás csoportfoglalkozáson ül, és elrohan a kórházba Watsonnal a nyomában, ahol az ikertesó éppen felolvas a kómás nőnek. Naná hogy Sherlock azonnal kórházra szóló botrányt csap: ismét meggyanúsítja a nőt, és elmondja neki, hogy van egy harmadik testvér is, akinek a nevét és címét is kikotyogja. Közben berohan Bell nyomozó, akinek Sherlock bever egyet, így a nyomozó letartóztatja, és a kómás nő kezelőorvosa se nézi jó szemmel a történeseket. A Bell nyomozóval való összeütközés nekem már itt gyanús volt: nem véletlenül.
A következő képsorokban már egy haza érkező nőt látunk, akihez éppen betör valaki, és meg akarja ölni, ám a rendőrség már a betörő/gyilkos nyomában van. Aki azonban nem más, mint a kómában lévő nő! Sherlock természetesen mindent megmagyaráz: a nő mesterségesen előidézett kómában volt, amiben az orvos volt segítségére, aki nem más, mint a kómában lévő nő nős szeretője. Együtt eszelték ki a dolgot, és biztosította neki a doki az alibit, és kiderül, hogy az ikertesó is áldozat lett volna, hiszen mégis jobb a teljes örökség, mint a fele örökség.
Sherlock elmondja - amit abban a pillanatban sejtettem - hogy a kórházban Bell nyomozó felképelése csak színjáték volt, hogy hallja a kómás nő és a doki is, hogy a nyomozó egy éjszakára a dutyiba vágja Sherlockot, és azért harsogta ki a "harmadik áldozat" nevét és címét Holmes, hogy tudja a két tettes, hova kell menni, méghozzá azon az éjszakán, amikor ő elvileg a börtönben ül.
Alapjában véve nem lett volna rossz a történet, csak annyi csavar volt, hogy szerintem sok nézőt megzavartak ezzel a sok mindennel. 40 percre ez túl sok, és egyébként is számomra hihetetlen, hogy egy doki képes legyen ilyen kómát előidézni. Persze orvosilag biztos "megoldható", ehhez nem értek, és nem is akarok érteni hozzá, de bármilyen kecsegtető is nagy örökség, nem hiszem egy doki, netán bármilyen megvesztegethető is legyen, csak egy szimpla szerető kedvéért képes ilyet csinálni.
Nekem kapkodós volt ez a rész és ezáltal kicsit erőltetett. Mintha sokmindent akartak volna egyszerre megmutatni, mintha bizonyítani kéne bármit is. Szinte kényszeredetten akarták a nézőt lekötni a folyamatos történésekkel és csavarokkal. Az olyan töltelék események, mint Watson volt pasijának felbukkanása viszont - egyenlőre - teljesen felesleges és érdektelen volt. Az egyetlen jó mozzanat talán az volt, amikor Watson megtalálta Sherlock cuccai között a hegedűt, amit ugyan Sherlock felgyújtott, de aztán a rész mégiscsak úgy ért véget, hogy Holmes hegedül. Így legalább előkerült egy jellegzetes Sherlock Holmes-kellék, ami egy picit még Sherlockosabbá tette a sorozatot. Szegény Watson egyébként inkább pincsikutyaként rohangál Holmes oldalán, mint teljes értékű társ legyen. Persze ez a későbbiekben majd még alakulhat és változhat. Sajnos a két főszereplő továbbra sem szimpatikus. Jonny Lee Miller továbbra sem győzött meg. Túl beképzelt és sokszor közönséges. Sherlock ennél kifinomultabb úriember volt. Lucy Liu pedig továbbra sem győz meg arról, hogy jó színésznő, sőt, ezután is messze kerülni fogok minden filmjét, csak akkor fogok Liu filmeket nézni, ha más színész miatt kíváncsi leszek egy filmre, vagy olyan karakter miatt, mint most Sherlock. A bárgyú tekintete és semmitmondó szájbiggyesztése nekem semmitmondó. A második rész enyhe közepes, Aidan Quinn miatt megint felfelé kerekítve mindössze 10/5.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése