Elementary - 17. rész

Tizenhetedszerre is egy borzasztó érdektelen, kutyulmányos, sokszor követhetetlen történettel jelentkezett a New York-ba áthelyezett Sherlock és Watson páros, azaz az Elementary sorozat...

Az utcán sétáló nyomozópárost, azaz inkább Holmes-t egy sofőr szólítja le, és ülteti be egy autóba, ahol menet közben egy bizonyos Gerald Lydon nevű pasas fel akarja bérelni Sherlockot egy kis nyomozásra. Lydon elmeséli, hogy egy CAA névre hallgató nagyon ritka betegségben szenved, ami elvileg örökletes, viszont az ő családjában nem fordult elő ilyen betegség. A kezdeti tüneteket a végzetes halállal záródnak, s ezt megelőzendő kéri Sherlock segítségét, amit azonban ő visszautasít. Legközelebb akkor találkoznak Lydonnal, amikor a rendőrségen dekkol gyilkosság vádjával, ugyanis a sofőrt holtan találják. A férfi két fia azonnal bizonygatja apjuk ártatlanságát. Aztán közben egy kutató laboratóriumban találjuk magunkat, ahol egy genetikus nőci éppen a bizonyos CAA kapcsán nyomozgat, persze csak úgy saját szakállára. Nem meglepő, hogy néhány perccel később már őt láthatjuk vérbe fagyva. Sherlock persze a genetikában is profi, ha pedig valami mégsem menne neki, nem ügy, mert videókonferencián a világ legnagyobb genetikusait hívja össze és tárgyal velük, sőt ha olyanja van, csak egy gombnyomással meg is szakítja a hívást. Oké, hogy Sherlock Holmes keze mindenhova elér, és mindenféle körökben vannak ismerősei, de azért tuskón nem bánik velük... Na mindegy...

Hamarosan kiderül, hogy a tudós nőt a vőlegénye ölte meg, pusztán féltékenységből. A fickó biztos benne, hogy menyasszonya megcsalta őt, és még egy nevet is, amit elárul Sherlocknak, aki azonban rájön, hogy ez nem egy létező ember neve, hanem két vezetéknév, méghozzá olyan gazdag emberek neve, akiket valami miatt meg akarnak ölni, ráadásul pont ezzel a betegséggel. Tehát valaki ezzel a kórral megmérgez gazdag embereket. Még egy kis kutakodás, aztán már a labor vezetője ül a rendőrséggel szemben, akiről kiderül, hogy bizony nála is él ez a betegség, ráadásul ő tényleg örökölte. Amikor megtudta, hogy a családjában ez előfordult, elhatározta, hogy próbálja megelőzni, genetikus lett, és így tesztelte.

Nekem ez a rész nagyon is nesze semmi fogd meg jól volt. A mellék szál, ami egy tisztítóban játszódott is tökéletesen értelmetlen és fölösleges volt. Watson nem győzött Sherlock pulóvereivel oda-vissza járni a tisztítóba, míg rá nem jött, hogy ez valójában pénzmosoda. Azon kívül semmi értelme nem volt, hogy a felfedezés révén Sherlock már nyomozóként tekint Watsonra. Nem tudom, a következő néhány epizódban milyen erőltetett, agyon-vissza csavart, értelmetlen történetre számíthatunk, de így a finis felé bízom benne, hogy összekapják magukat a készítők, és végre kapunk pár igazán jó és említésre méltó sztorit is.

A 17. részben egyetlen jó momentum volt: amikor a rész elején a sofőr leszólította Sherlockékat, azt mondta, hogy Sherlock nevét egy bizonyos Mr. Musgrave adta meg Londonból. Kár, hogy a cím és főszereplők neve ellenére csak ez a fél mondatnyi Sherlockos utalás volt a közel 45 perc alatt. Jó indulattal 10/2.

Elementary - 15. és 16. rész

A szokásos "egynek elmegy" stílusban csordogál tovább Sherlock Holmes és a női Watson doktor New Yokr-ba áthelyezett története. A két utóbbi részt egymás után néztem meg, és mivel egyik rész sem volt kiemelkedő, és több mint az előzőek, nem is látom értelmét külön írni róluk.

A 15. részben felbukkant egy bizonyos Rhys, aki Sherlock régi barátja, azaz egész pontosan a drogdílere volt, de ennél azért komolyabb a kapcsolatuk. Na nem kell rosszra gondolni, tényleg szó szerinti barátságról van szó. Rhyes lányát elrabolták, ezért bukkant fel Sherlocknál és kérte a segítségét. Nyilván nem meglepő, hogy a rész jól zárult, megtalálták a lányt, s bár Rhys-t meglőtték, de természetesen életben maradt, és egy meghatónak szárt kórházi jelenettel zárult a rész, amikoris apa és lánya összeborult. A nyomozás közben Rhyes próbálta Sherlockot visszaszoktatni a kábítószerre, de Sherlock ellenállt a kísértésnek. A rész egyetlen pozitívuma az volt, hogy Rhys szerepét John Hannah alakította, akit már régóta bírok, és számomra ez a kis vendégszerepe a teljes sorozatot feldobta. Ráadásul ebben a részben a szokásosnál kevesebbet szerepelt Aidan Quinn, aki egyébként szerintem a legjobb és leghitelesebb karakter, így engem bőven kárpótoltak :) John Hannah miatt érdemel a rész 10/6-ot, egyébként 2-3 ponttal kevesebbet kapna :)

A 16. részben Bell nyomozó köré építettek fel egy történetet. A rész elején autókázás közben meglőtték, aztán előkerült a tesója, akinek bőven van vaj a füle mögött, aztán akit később szintén meglőnek. Nagy hirtelen előtérbe került egy mezei nyomozónő is, akiről Sherlock kapásból megállapította, hogy Bell és a nő között intim viszony van, így nekem egyáltalán nem volt meglepő, hogy a nő áll majd a lövöldözések miatt - és valóban így történt. Nagyon gyenge rész volt, elég gyatrán dolgozták ki a történetet, maradandó nyomot nem hagyott bennem, így jó esetben is 10/4-et adok rá.

Elementary - 14. rész

A borzasztó gyenge 13. rész után egy ütősebb történettel rukkolt ki 14-jére az Elementary készítő gárdája. A ritka jó rész oka talán az is volt, hogy a Super Bowl-t a sorozat aktuális részével vezették fel, tehát sok új nézőre is számítottak, akiknek nyilván nem mindegy, hogy mit nyomnak el a torkán, legalábbis akkor, ha a továbbiakban a megszokottnál nagyobb nézettséget szeretnének elérni.

A 14. rész középpontjában egy sorozatgyilkos állt, akit a börtönből azért szállítottak a kórházba, hogy a nővérének vesedonora lehessen. A műtét persze nem jött létre, mert a sorozatgyilkos hamar, gyorsan kiszabadult a bilincsekből, s mikor az orvosok már azt hitték, hogy sikeres volt az altatás, pillanatok alatt mindenkit lekaszabolt egy szikével és el is menekült.

Megkezdődött a hajtóvadászat, ám itt nem volt elég Gregson kapitány new yorki csapata és Sherlock. Bekapcsolódott a nyomozásba az FBI, és az a profilozó nő, aki annak idején elfogta a sorozatgyilkost, nem mellesleg kiderül, hogy Londonból ismeri Holmes-t és volt egy kis afférjuk is.
Azután, hogy a gyilkost annak idején elkapta a nő, a férfiról egy könyvet is írt. Csakhamar kiderül, hogy a könyvben említett bizonyos források nem valósak, egy csomó mindent ő talált ki, és lefizetett egy szomszédot azért, hogy magáénak ismerje el a beszámolót. A sorozatgyilkos apját azzal vádolta a könyvben, hogy bántalmazta a fiát, aminek hatására az apa felakasztotta magát, az anya pedig csakhamar férje után halt. Nem meglepő tehát, hogy sorozatgyilkosunk kiakadt...

Hamarosan az is kiderült, hogy valójában a nővére nem volt vesebeteg, pontosabban azzal, hogy különféle mérgeket ivott, ő maga idézte elő a vesebetegséget csak azért, hogy kórházba kerülhessen, donorra legyen szüksége, és kijöhessen a testvére a börtönből. Amikor a profilozó meglátogatja, egy ollóval böki le, és utána természetesen beismerte a bűnösségét. A rész végére kétséges maradt a profilozó élete, csak annyit tudtunk meg, hogy nem halt meg, de állapota kérdéses.

Az ügy összességében nem volt túl nagy eresztés, csak talán picit fordulatosabb, vagy legalábbis a szokásosnál másabb.

Amit mellékszálként behoztak, az teljesen felesleges volt, azazhogy Watsont kilakoltatták, mert bérlője pornófilmet forgatott a lakásban. Ennek semmi értelmét nem láttam, és unalmas volt ezerszer végighallgatni, hogy képtelen lesz ebben a lakásban tovább élni (főleg hogy mióta Sherlock az "ügye", azóta gyakorlatilag az ő lakásában dekkol Watson is), és hogy képtelen lesz használni azt a kanapét és mindenféle berendezést, amin "forgattak". Persze valahol ez érthető, még akkor is, ha nem szórták tele életveszélyes fertőzéssel és bacilussal az amúgy sem használt lakást. Mondjuk eleve nem értem, mit gondolt Watson, hogy a bérlő mire is fog egy kanapét használni. Jó, hogy nem pornófilm forgatás, de nyilván akkor sem csak alvásra :P Szóval ez az erőltetett prűdség és unalomig ismételt két-három mondatot totál felesleges volt, inkább a sorozatgyilkosos sztorinak és karaktereknek adtak volna egy kis időt a fölösleges időkitöltés helyett.

Mindenesetre ez a rész az aránylag jobbak és követhetőbbek közé tartozik, de még így sem az év sorozat epizódja. Egy fél fokkal jobb mint közepes, így jó indulattal a 10/6-ot megérdemli.

Elementary - 13. rész

A 13. résszel az Elementary visszasüppedt a totális érdektelenségbe, unalomba, követhetetlen kavarcba, és ismét egy borzasztóan semmitmondó, unalmas részt sikerült készíteni az alkotóknak. Ami végülis nem lenne baj, ha mondjuk egy évadon belül egyszer, maximum kétszer fordulna elő, de sajnos inkább több a könnyen felejthető, vacak rész, mint a kiemelkedően jó és ütős, vagy legalább az "elmegy" kategória.

Ebben a részben Sherlock egy összeesküvés elméleteket gyártó csoport után nyomoz, amikor az oldaluk egyik üzemeltetőjét holtan találják. A látszat öngyilkosságra utal, de a fickót természetesen megölték. Kiderül, hogy létezett egy 2009-es Vörös Csapat nevű szervezet, amelyet a hadsereg megfigyelt, és van valamilyen bizonyos titkuk, ami miatt most úgy néz ki, hogy a csapat összes még életben lévő tagja veszélyben van. Össze is hívják őket a rendőrségre, ám egyikük sem mond semmit, csak a női tag hagy egy szalvétára firkált jegyzetet azzal, hogy kit kell a rendőrségnek keresni.

Mindeközben Holmes ráadásul jogtalanul nyomoz, illetve tartózkodik a rendőrségen, mivel Gregson kapitány felfüggesztette, amiért az előző részben Sherlock megölni készült Sebastian Moran-t.

Hosszas és értelmetlen kavarások után Holmes segítségével természetesen megtalálják a gyilkost. Sajnos nem igazán derült ki a rész végére semmi, totálisan káosz tehát, hogy ez a Vörös Csapat mit tett, vagy nem tett és hogy a gyilkos milyen szándék vezérelte. A Vörös Csapat név gondolom a klasszikus, Vörös kör című novellára hajaz - meglehetősen gyengén, kár volt!

A rész végén egy csehóban Holmes és Gregson kapitány aztán - mint az várható is volt - megdumálják, hogy a kapitány visszaveszi Holmes-t a rendőrségre, de ettől függetlenül nem bízik benne, aztán behúzott neki egyet. Kb. ennyi volt az egész részben az egyetlen értékelhető jelent. Ezt a maflást a sorozat összes készítőjének szívesen kiosztanám ezért a fullgagyi és időpocsékolós részért! 10/2 (a 2 pont csakis Aidan Quinn-nek jár!)