Elementary évadzárás: 23-24. rész

Fináléhoz érkezett az Elementary első évadja, melyben végre lehullt a lepel Moriarty-ról is... Dupla résszel búcsúzott az első évad, így a 23 és 24. rész egy történetből áll. Ott folytatták, ahol a 22. részben abbahagyták. Holmes és Watson tehát egy rábukkan Irene Adler-re, akiről egészen eddig azt hittük, hogy meghalt. Mostmár tudjuk, hogy Irene él, elmondja, hogy elrabolták, és lelkileg kínozták. Egy bizonyos Mr. Stapleton-ról beszél, aki fogva tartotta, ám ez a férfi nyilván nem is létezett. Érdekes egyébként, hogy megint olyan nevet vettek elő, ami szerepelt eredeti Sherlock történetben, pontosan A sátán kutyájában. Biztos azt hiszik, hogy ezzel nagyot nőnek az igazi Sherlock rajongók szemében, ha néha bedobnak egy ismert nevet...
Szóval Sherlock a lakásába viszi Irene-t, és közben megismerhetjük közös múltjukat is: hogy ismerkedtek meg Londonban, hogy kerültek egymáshoz (és mennyire) közelebb, s hogyan tűnt el a nő Sherlock életéből.
Közben lelepleznek egy testvérpárost. Egyikükről kiderül, hogy járt Sherlock házában azért, hogy Irene-t megfélemlítse. Épp ezért Sherlock messzire el akarja vinni a nőt. Miközben ezt tervezgetik, Sherlock rájön a nagy titokra, amit a készítők nyilván batár nagy fordulatnak terveztek. Irene Adler nem más, mint maga Moriarty... Nekem ez a megoldás inkább röhejes, mint "aztahűha", bár nyilván sokan lesznek akiknek épp ennyire tetszeni fog. Innen aztán még inkább katyvaszosba megy át az egész történet. Bekerül a képbe egy görög hajótulajdonos, akinek a lányát elrabolták, nem mellesleg védett állatokat csempész, mert kényszerítik rá. A görögöt egyébként Arnold Vosloo alakítja, aki talán a legnagyobb és legjobb meglepetése és eseménye volt a dupla résznek. Egy férfi megölésére kényszerítik, cserébe elengedik a lányát. A férfi megölésével Irene/Moriarty ki akarja használni Görögország és Macedónia harcát, illetve azzal akar egy millió dénárt kaszálni, hogy Macedónia mégsem csatlakozhat az EU-hoz. Az egésznek nem is láttam értelmét... Lényeg, hogy a görög gyilkol, a lánya abban a pillanatban felhívja és elmondja, hogy kiszabadult, aztán a görög int a mögötte lévő bérgyilkosnak, hogy mostmár őt is ki lehet nyírni. Halott halott hátán, Irene/Moriarty pedig bezsebelte a pénzt. Ennek "örömére" Sherlock belövi magát, aztán Irene meglátogatja a kórházban, hogy csapjanak pár percnyi semmitmondó beszélgetést, aminek olyannyira nincs értelme, hogy nem is lehet elmondani, miről szólt a diskurzus. Nyilván az egész arra ment ki, hogy Irene rájöjjön, valójában Sherlock nem is lőtte be magát, sőt, ő maga vereséget szenvedett.
Zárásként kaptunk még egy röhejes záró jelenetet Sherlock és Watson között. Sherlock a háztetőn épp kitenyésztett egy új méh fajt, amit Watsonról nevezett el. Premier plánban láthattuk, ahogy a "bébiméh" kibújik, aztán Sherlock közölte, hogy nemsokára többen is jönnek. Ihaj, de jó, Watson leült mellé, hogy együtt nézzék a nagy eseményt. Nos, négy hónapig most együtt örvendezhetnek a méheknek, mert azt kell mondjam, hála, hogy négy Elementary mentes hónap következik...

Szeptemberben jön a folytatás. A második évad állítólag Londonban indul majd. Persze, kíváncsi leszek, mit találnak ki, de ismerve a teljes első évadot, nem hiszem hogy a minőség sokat fog javulni, sőt... Egy limonádé sorozatnak elmegy, arra jó, hogy mindenki elaludjon rajta, aztán a bekapcsolva hagyott tévékészülékek hozzák a nézettséget. Amúgy a Sherlock Holmes név és mítosz megcsúfolása az egész, és szánalmas erőlködés, hogy két jól ismert névvel hogy lehet eladni a semmibe csomagolt nagy semmit.

Irene Adlert Natalie Dormer játszotta. Mivel egy Agatha Christie adaptáción kívül semmiben nem láttam, így nem tudom más szerepekkel összehasonítani Irene-alakítását. Nem volt rossz, de átlagos nőnél nem több - legalábbis női szemmel. Semmi olyat nem láttam benne, amitől ő lenne "A Nő". Vosloo miatt jó indulattal azt mondom, hogy 10/3-al zárult az évad.

Elementary 20-21-22. rész

A 20. résszel az Elementary elérkezett ahhoz, hogy egy eredeti Conan Doyle történetet dolgozzon fel, ami nem más, A zsarolók királya (The Adventure of Charles Augustus Milvertone). A Jeremy Brett sorozat is feldolgozta ez a novellát A mesterzsaroló címmel. Charles Augustus Milvertone Sherlock egyik legádázabb ellensége. No azért nem annyira, mint Moriarty professzor, de mindenképpen a nevezetes ellenfelei között tartjuk számon. Épp ezért voltam különösen kíváncsi, hogy a számomra nem éppen kedves Elementary sorozat miként nyúl ehhez a karakterhez és a történethez. Picit sajnos csalódtam. Sok eredetit, ötleteset ezúttal sem tudtak mutatni.

A rész elején egy olyan férfi bízza meg Sherlockot, akinek pár éve a lánya idősebbnek hazudta magát azért, hogy bejuthasson egy szórakozóhelyre, aminek az lett a vége, hogy felszedte valaki, aki szépen meg is erőszakolta. Nagy nehezen a lány túljutott a dolgon, csakhogy az apa egy zsaroló levelet kapott, ami mellett egy DVD is volt a lány "légyottjáról" azzal, hogy ha apuci nem fizet, akkor a videó felkerül a netre. Az apa persze mindent megtesz azért, hogy a lányának lehetőleg ne jusson újra eszébe a történet, főleg hogy ne a neten lássa viszont. Így fizet... egyszer, aztán még egyszer, ám a harmadik zsaroló e-mail után Sherlockhoz fordul. Érdekes módon nemhogy nem volt nehéz lenyomozni Milvertone nevét és címét, de egy pillanat alatt már a háza előtt álltak, a következő pillanatban pedig Sherlock már bent volt a zsaroló házában, aki ugyan nemsokára hazaért, és jött is egy gyilkos, aki kinyírta, Sherlock pedig ezt szépen végignézte. Ennyit Milvertone karakteréről... A nagy zsarolót pillanatok alatt megtalálták és még csak megszólalni se hagyták a 43 percben. Nem is tudom, hogy ez inkább szánalmas, vagy röhejes...

Kiderül persze, hogy Milvertone egy csomó mindenkit zsarolt, és van társa is, aki tovább tudja folytatni a zsarolásokat, ha vele valami történik. Közben megtudjuk, hogy van még két hasonlóan megerőszakolt lány, akikről van videó. Még egy lány apja kapott zsaroló levelet és DVD-t, és kiderül, hogy ez a fickó ölte meg Milvertone-t. Gregson kapitány mondja is, hogy nem helyesli, de megérti... Közben Sherlock keresi Milvertone társát, aztán az utolsó öt percben rájön, hogy ez bizony nem más, mint a gyilkos, akinek valójában mostohalánya volt a megerőszakolt lány, és nyilván nem csak 10% részesedést akart a "bevételekből", hanem többet. Tehát máris változott a dolog, neki sitt a következő pár évtizedre, és felgöngyölítve a zsaroló ügye.

Fájdalmas, szánalmas, nevetséges kis erőlködés volt ez a rész egy eredeti novella feldolgozására. Inkább ne tették volna... Jó indulattal is 10/2.


A 21. rész sem hozott sok kellemes meglepetést...
Ebben az epizódban visszatértünk a Moriarty szálhoz. Felbukkant Sebastian Moran, aki börtönben ül, és Sherlock segítségét kéri. Közben rejtélyes halálesetek történnek, amik elvileg balesetnek tűnnek, de persze nem azok. Egyszer lezuhanó klíma berendezés öl, másszor pedig méhek. Az számomra nem derült ki, hogy az illető áldozatoknak miért kellett meghalni, de talán erre majd még visszatérnek, vagy talán csak ezt tudták arra kitalálni, hogy visszahozzák ezt a szálat. Eljutottak pár emberkéhez, akikről azt hihettük, hogy Moriarty-hoz van szerencsénk, de természetesen nem. Ők mind-mind csak az emberei voltak, akik végrehajtották, amit mondott neki. A rész aztán azzal zárult, hogy maga Moriarty küldött Sherlocknak sms-t azzal, hogy ideje lenne egy kis csevejnek. Ez se jobb 10/2-nél.



A 22. részben pedig - mily meglepő - ismét Moriarty akciózott, no persze még mindig nem láthattuk... Telefonon értekezett csak Holmes-al, rögtön feladatot, megbízást adott neki: derítsen fel egy gyilkosságot, amiben a rendőrségnek nem sikerült eredményt elérnie. Egy biztonsági cég egyik alkalmazottját ölték meg, így a cég vezérét és feleségét hallgatta ki Sherlock és Watson. Kiderül, hogy a férfi húgát 22 éve megölték, és látta a gyilkost. Hamarosan kiderül, hogy a gyilkos ez a bizonyos halott férfi volt, aztán Sherlocknak nem sokban áll összerakni, hogy a gyilkos a cég vezére volt, aki be is megy a rendőrségre bevallani a tettét. A nyomozgatások közepette Sherlock rájön, hogy a férfi és mostani felesége már akkor találkozgattak, amikor még élt a férfi húga, és hogy nem is a cégvezér, hanem az asszony látta a gyilkost, és ismerte fel később, és hogy a férj lelki békére leljen, valóban megölte a pasast. Miután lezárt a nyomozás, Moriarty megint hívta Sherlockot és megadott neki egy címet, hogy hova menjen. Watsonnak azt kamuzta, hogy hazafelé tart, de persze a megadott címre ment, ahol milyen meglepő, felbukkant Watson, merthogy klónozta azt a mobilt, amin Moriarty szokta hívogatni Sherlockot. Így aztán együtt mentek be a házba, pár percig nézelődtek, ténferegtek, aztán kiértek egy erkély, vagy terasz szerűségre, ahol egy nagy halom festmény volt állványokon, majd megláttak egy szőke nőt, aki háttal ült nekik. Sherlock csak annyit nyögött ki, hogy Irene, majd a nő megfordult, és már kaptuk is a stáblistát, gondolom azzal a célzattal, hogy alig várjuk a következő részt, illetve az évad utolsó két részét. Hogy milyen befejezést kap ez az egész Irene és Moriarty cécó, hamarosan megtudjuk. Az eddigieket ismerve, inkább nem számítok jóra. A gagyi, unalmas, semmitmondó szintet 10/2-vel ez a rész is hozta.

Elementary - 19. rész

Az Elementary 19. része talán annyiban volt érdekes, hogy képbe került Ms. Hudson. Maga a történet és a nyomozás sajnos megint nem volt egy nagy eresztés. Egy banda egy építész irodába tör be, ahonnan tervrajzokat lopnak el. Emlékeztet a téma az Ellopott tervrajz-ra, de messze nem olyan igényes és érdekes...
A tervrajzok ellopását pár okostelefon ellopásával akarják álcázni, amiket egy csavargó elé dobnak oda szó szerint, aki persze rögtön árusítani kezdi a kütyüket. Így Sherlockék elsőre árnyékra vetődnek, de aztán megtalálják a banda női tagját, aki megsebesült, és akit őrizetbe vettek, aztán elvezette őket az igazi tettesekhez.

Ms. Hudson mint régi ismerős bukkan fel Sherlock lakásában. Éppen összeveszett a pasijával, és pár napra szállást keresett. Aztán megjelent a fickó is, először ugyan kibékültek, de aztán mégis úgy döntöttek, hogy nem megy együtt a dolog. Mire Sherlock és Watson hazaér a nyomozásból, Ms. Hudson csodás rendet varázsol a lakásban, Sherlock könyveit pedig tudományossági fokozat szerint pakolja sorba. Valószínű állandó szereplő lesz majd belőle, hiszen most abban maradtak, hogy hetente egyszer rendet csinál a lakásban.

Ami még pozitívum volt a részben, a szép téli idő. De ez is kevés, így csak 10/3-at ér az egész.

Elementary - 18. rész

A 18. rész epizódja fél évvel előbb kezdődik: a metróállomáson áll egy nő, amikor egy ismeretlen férfi odalép hozzá, egy virágcsokrot ad neki, majd elmegy onnan. Fél perc múlva már azt látjuk, ahogy a nőt valaki az éppen érkező metró elé löki.
Egy váltással aztán máris a mában vagyunk. Watson tanulja "új szakmáját", hiszen már nem mentora Sherlocknak, hanem társa, és így nem árt megtanulnia néhány hasznos dolgot. Most éppen az autó elkötéssel próbálkozik, ami már egész jól megy neki, legalábbis Sherlock szponzora szerint dícséretes, hogy már hat másodperc alatt fel tud törni egy autót. Eközben aztán hívást kap Sherlocktól. Egy ügyvédi irodába mennek, ahol nem magának az ügyvédnek, hanem kolléganőjének van szüksége Sherlock segítségére. A nő húga ugyanis hat hónapja eltűnt, és azóta semmi hír nincs róla. Hagyott egy videót a férjének, amiben elmondja, hogy elhagyja őt, és utal a virágos metrós nőre is, az döbbentette rá, hogy nem élhet egy életen át azzal, akit már nem szeret. A segítséget kérő nő elmeséli Sherlockéknak, hogy volt a húgának egy ládája, ami akkor tűnt el, amikor a nő, és gyanítja, hogy a férj volt a gyilkos, és abban a ládában szabadult meg az asszonytól. Már csak azért is, mert az asszony másfél éve már elhagyta a férfit, de akkor pár nap alatt előkerült, és visszaköltözött férjéhez. Sherlock arra kéri Watsont, hogy egyedül nyomozzon, mondván ez úgyis neki való ügy, legyen ez az első esete. Közben Sherlock a hat hónappal ezelőtti metrós gyilkosságot kezdi nyomozni, merthogy ott a gyilkost azóta sem találták meg.

Watson kikérdezi a férjet, de nem lesz okosabb, viszont ösztöne azt súgja, hogy a férfi a gyilkos. Így aztán nyomába is ered, és hamar megtalálja egy raktárépületnél a férfit, miközben épp a kérdéses ládát pakolja be a kocsijába. Naná hogy Watson feltöri a kocsit, de lebukik, mielőtt a ládát kinyithatná. Ott terem a raktár biztonsági őre, a férj és közben a rendőrség is befut. Számomra nem volt kérdés, hogy a láda üres lesz... Watson a sitten, Sherlock leteszi érte az óvadékot. Watson pedig továbbra is a férjre gyanakszik. Mivel ellőtték, hogy a férfi ártatlan (legalábbis az üres láda miatt), és nagyon más embert se hoztak be a történetbe, nem volt kérdéses, hogy tényleg a férj lesz a tettes. Lehetett volna még a testvér is, de őt ehhez keveset szerepeltették, és ugye jól tudjuk, hogy mindig a házastárs a legesélyesebb gyilkos :)

Hamarosan a két nyomozás szálai összeérnek: a metrós gyilkos kabátján találnak egy feliratot, ami alapján tudnak nyomozni, aztán Watson meglát pár fotót, amin az eltűnt nő ezt a kabátot viseli. Kiderül, hogy a férjnek volt egy ilyen kabátja. Így hát ismét beviszik a fickót kihallgatásra, és itt már tálalják is neki a valóságot, miszerint a videó másfél évvel ezelőtt készült. A virágos metrós nő, akire a feleség hivatkozik, nem a fél évvel ezelőtti, hanem egy 18 hónappal korábbi, aminek a részleteit már nyomtatott formában mutatják is a férjnek. Hogy a videó újabbnak hasson, így a férfi kénytelen volt maga produkálni egy virágos metrós nős esetet, tehát az a bizonyos gyilkosság csak alibinek kellett, illetve az időpont igazolására. Ott végülis mindegy volt, hogy kit ölt meg a férfi, a lényeg a virágos nőn volt, bárki is lehetett volna az. A netes tárhelyeket is eddigre ellenőrizte a rendőrség, és elmondták a férjnek, lenyomozták, hogy a videó bizony nem hat, hanem 18 hónappal ezelőtt készült.

A történet valójában csavaros, és egész jól megoldották a két szálat, a két virágos nős esetet. Mondjuk maga a gyilkosság indítéka nem volt valami nagy eresztés. Szimplán annyi, hogy el akarta hagyni a nő a férjet. Ezért még nem feltétlenül gyilkol egy ember, főleg nem ilyen kacifántos módon. Jobb lett volna, ha kiderül még valami rejtegetnivaló, ami ütősebbé és hihetőbbé teszi az egészet. Mindenesetre ennél ezerszer rosszabb Elementary részeket is láttunk már, úgyhogy most a 10/6-ot megérdemli.

A folytatásban már egész biztos, hogy detektívkedni fog Watson is, hiszen a záró képsorokban a közösségi profil oldalán frissítette munkáját, miszerint ő már bizony tanácsadó detektív, s mindezt egy önelégült mosollyal nyugtázta is...

Elementary - 17. rész

Tizenhetedszerre is egy borzasztó érdektelen, kutyulmányos, sokszor követhetetlen történettel jelentkezett a New York-ba áthelyezett Sherlock és Watson páros, azaz az Elementary sorozat...

Az utcán sétáló nyomozópárost, azaz inkább Holmes-t egy sofőr szólítja le, és ülteti be egy autóba, ahol menet közben egy bizonyos Gerald Lydon nevű pasas fel akarja bérelni Sherlockot egy kis nyomozásra. Lydon elmeséli, hogy egy CAA névre hallgató nagyon ritka betegségben szenved, ami elvileg örökletes, viszont az ő családjában nem fordult elő ilyen betegség. A kezdeti tüneteket a végzetes halállal záródnak, s ezt megelőzendő kéri Sherlock segítségét, amit azonban ő visszautasít. Legközelebb akkor találkoznak Lydonnal, amikor a rendőrségen dekkol gyilkosság vádjával, ugyanis a sofőrt holtan találják. A férfi két fia azonnal bizonygatja apjuk ártatlanságát. Aztán közben egy kutató laboratóriumban találjuk magunkat, ahol egy genetikus nőci éppen a bizonyos CAA kapcsán nyomozgat, persze csak úgy saját szakállára. Nem meglepő, hogy néhány perccel később már őt láthatjuk vérbe fagyva. Sherlock persze a genetikában is profi, ha pedig valami mégsem menne neki, nem ügy, mert videókonferencián a világ legnagyobb genetikusait hívja össze és tárgyal velük, sőt ha olyanja van, csak egy gombnyomással meg is szakítja a hívást. Oké, hogy Sherlock Holmes keze mindenhova elér, és mindenféle körökben vannak ismerősei, de azért tuskón nem bánik velük... Na mindegy...

Hamarosan kiderül, hogy a tudós nőt a vőlegénye ölte meg, pusztán féltékenységből. A fickó biztos benne, hogy menyasszonya megcsalta őt, és még egy nevet is, amit elárul Sherlocknak, aki azonban rájön, hogy ez nem egy létező ember neve, hanem két vezetéknév, méghozzá olyan gazdag emberek neve, akiket valami miatt meg akarnak ölni, ráadásul pont ezzel a betegséggel. Tehát valaki ezzel a kórral megmérgez gazdag embereket. Még egy kis kutakodás, aztán már a labor vezetője ül a rendőrséggel szemben, akiről kiderül, hogy bizony nála is él ez a betegség, ráadásul ő tényleg örökölte. Amikor megtudta, hogy a családjában ez előfordult, elhatározta, hogy próbálja megelőzni, genetikus lett, és így tesztelte.

Nekem ez a rész nagyon is nesze semmi fogd meg jól volt. A mellék szál, ami egy tisztítóban játszódott is tökéletesen értelmetlen és fölösleges volt. Watson nem győzött Sherlock pulóvereivel oda-vissza járni a tisztítóba, míg rá nem jött, hogy ez valójában pénzmosoda. Azon kívül semmi értelme nem volt, hogy a felfedezés révén Sherlock már nyomozóként tekint Watsonra. Nem tudom, a következő néhány epizódban milyen erőltetett, agyon-vissza csavart, értelmetlen történetre számíthatunk, de így a finis felé bízom benne, hogy összekapják magukat a készítők, és végre kapunk pár igazán jó és említésre méltó sztorit is.

A 17. részben egyetlen jó momentum volt: amikor a rész elején a sofőr leszólította Sherlockékat, azt mondta, hogy Sherlock nevét egy bizonyos Mr. Musgrave adta meg Londonból. Kár, hogy a cím és főszereplők neve ellenére csak ez a fél mondatnyi Sherlockos utalás volt a közel 45 perc alatt. Jó indulattal 10/2.

Elementary - 15. és 16. rész

A szokásos "egynek elmegy" stílusban csordogál tovább Sherlock Holmes és a női Watson doktor New Yokr-ba áthelyezett története. A két utóbbi részt egymás után néztem meg, és mivel egyik rész sem volt kiemelkedő, és több mint az előzőek, nem is látom értelmét külön írni róluk.

A 15. részben felbukkant egy bizonyos Rhys, aki Sherlock régi barátja, azaz egész pontosan a drogdílere volt, de ennél azért komolyabb a kapcsolatuk. Na nem kell rosszra gondolni, tényleg szó szerinti barátságról van szó. Rhyes lányát elrabolták, ezért bukkant fel Sherlocknál és kérte a segítségét. Nyilván nem meglepő, hogy a rész jól zárult, megtalálták a lányt, s bár Rhys-t meglőtték, de természetesen életben maradt, és egy meghatónak szárt kórházi jelenettel zárult a rész, amikoris apa és lánya összeborult. A nyomozás közben Rhyes próbálta Sherlockot visszaszoktatni a kábítószerre, de Sherlock ellenállt a kísértésnek. A rész egyetlen pozitívuma az volt, hogy Rhys szerepét John Hannah alakította, akit már régóta bírok, és számomra ez a kis vendégszerepe a teljes sorozatot feldobta. Ráadásul ebben a részben a szokásosnál kevesebbet szerepelt Aidan Quinn, aki egyébként szerintem a legjobb és leghitelesebb karakter, így engem bőven kárpótoltak :) John Hannah miatt érdemel a rész 10/6-ot, egyébként 2-3 ponttal kevesebbet kapna :)

A 16. részben Bell nyomozó köré építettek fel egy történetet. A rész elején autókázás közben meglőtték, aztán előkerült a tesója, akinek bőven van vaj a füle mögött, aztán akit később szintén meglőnek. Nagy hirtelen előtérbe került egy mezei nyomozónő is, akiről Sherlock kapásból megállapította, hogy Bell és a nő között intim viszony van, így nekem egyáltalán nem volt meglepő, hogy a nő áll majd a lövöldözések miatt - és valóban így történt. Nagyon gyenge rész volt, elég gyatrán dolgozták ki a történetet, maradandó nyomot nem hagyott bennem, így jó esetben is 10/4-et adok rá.

Elementary - 14. rész

A borzasztó gyenge 13. rész után egy ütősebb történettel rukkolt ki 14-jére az Elementary készítő gárdája. A ritka jó rész oka talán az is volt, hogy a Super Bowl-t a sorozat aktuális részével vezették fel, tehát sok új nézőre is számítottak, akiknek nyilván nem mindegy, hogy mit nyomnak el a torkán, legalábbis akkor, ha a továbbiakban a megszokottnál nagyobb nézettséget szeretnének elérni.

A 14. rész középpontjában egy sorozatgyilkos állt, akit a börtönből azért szállítottak a kórházba, hogy a nővérének vesedonora lehessen. A műtét persze nem jött létre, mert a sorozatgyilkos hamar, gyorsan kiszabadult a bilincsekből, s mikor az orvosok már azt hitték, hogy sikeres volt az altatás, pillanatok alatt mindenkit lekaszabolt egy szikével és el is menekült.

Megkezdődött a hajtóvadászat, ám itt nem volt elég Gregson kapitány new yorki csapata és Sherlock. Bekapcsolódott a nyomozásba az FBI, és az a profilozó nő, aki annak idején elfogta a sorozatgyilkost, nem mellesleg kiderül, hogy Londonból ismeri Holmes-t és volt egy kis afférjuk is.
Azután, hogy a gyilkost annak idején elkapta a nő, a férfiról egy könyvet is írt. Csakhamar kiderül, hogy a könyvben említett bizonyos források nem valósak, egy csomó mindent ő talált ki, és lefizetett egy szomszédot azért, hogy magáénak ismerje el a beszámolót. A sorozatgyilkos apját azzal vádolta a könyvben, hogy bántalmazta a fiát, aminek hatására az apa felakasztotta magát, az anya pedig csakhamar férje után halt. Nem meglepő tehát, hogy sorozatgyilkosunk kiakadt...

Hamarosan az is kiderült, hogy valójában a nővére nem volt vesebeteg, pontosabban azzal, hogy különféle mérgeket ivott, ő maga idézte elő a vesebetegséget csak azért, hogy kórházba kerülhessen, donorra legyen szüksége, és kijöhessen a testvére a börtönből. Amikor a profilozó meglátogatja, egy ollóval böki le, és utána természetesen beismerte a bűnösségét. A rész végére kétséges maradt a profilozó élete, csak annyit tudtunk meg, hogy nem halt meg, de állapota kérdéses.

Az ügy összességében nem volt túl nagy eresztés, csak talán picit fordulatosabb, vagy legalábbis a szokásosnál másabb.

Amit mellékszálként behoztak, az teljesen felesleges volt, azazhogy Watsont kilakoltatták, mert bérlője pornófilmet forgatott a lakásban. Ennek semmi értelmét nem láttam, és unalmas volt ezerszer végighallgatni, hogy képtelen lesz ebben a lakásban tovább élni (főleg hogy mióta Sherlock az "ügye", azóta gyakorlatilag az ő lakásában dekkol Watson is), és hogy képtelen lesz használni azt a kanapét és mindenféle berendezést, amin "forgattak". Persze valahol ez érthető, még akkor is, ha nem szórták tele életveszélyes fertőzéssel és bacilussal az amúgy sem használt lakást. Mondjuk eleve nem értem, mit gondolt Watson, hogy a bérlő mire is fog egy kanapét használni. Jó, hogy nem pornófilm forgatás, de nyilván akkor sem csak alvásra :P Szóval ez az erőltetett prűdség és unalomig ismételt két-három mondatot totál felesleges volt, inkább a sorozatgyilkosos sztorinak és karaktereknek adtak volna egy kis időt a fölösleges időkitöltés helyett.

Mindenesetre ez a rész az aránylag jobbak és követhetőbbek közé tartozik, de még így sem az év sorozat epizódja. Egy fél fokkal jobb mint közepes, így jó indulattal a 10/6-ot megérdemli.